Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
tm^úZEUMi Hírlevél J© milyen válaszokat ad a város a benne tapasztalható növekvő kulturális, társadalmi, etnikai sokféleségre, a globalizálódó városokban van-e még jelentősége a lokális identitásnak? A kutatás helyszínéül nem egész városokat, hanem egy-egy városrészt választottak Grenoble-ban, illetve Budapesten, így vált etnológiai tereppé Berriat és Terézváros. A kutatásokkal egyidejűleg 2004-ben, a Néprajzi Múzeumban, 2003-ban pedig a grenoble-i Musée Dauphinois-ban nyílt meg a két város képeit bemutató fotókiállítás és a fényképeket és a tanulmányokat is tartalmazó katalógus. Erdély- (de) konstrukciók Szerk.: Feischmidt Margit. Kiad.: Néprajzi Múzeum, Bp„ 2005. 209 p. ill. (Tabula Könyvek 7.) Ma Magyarországon két eltérő, sőt egymásnak ellentmondó kép él Erdélyről. Az egyik Erdély hozzánk hasonló, sőt velünk azonos, magyar, sőt „magyarabb", esszenciálisabban magyar, mint a mai Magyarország bármely régiója. Erdély az ősi, autentikus magyar kultúrát „őrző” táj, kultuszhely. A másik Erdély távoli, különböző, más, idegen vagy elmaradott, kevésbé modernizált, sőt egyenesen civilizálatlan, amely gondolat olykor eufemisztikus formában jelenik meg. Erdély ekkor az idealizált faluval, a paraszti társadalom idilljével szinonim: természetközelibb életformát, közösségelvűbb társadalmat jelent. Ez a kép, illetve annak létrehozása azt a kulturális és hatalmi logikát követi, ami a Kelet idealizált, de ugyanakkor nyilvánvaló módon alárendelt képét máshol is megalkotja. A kötet szerzői a mai Erdély-képek ilyen ellentmondásosságát vizsgálják olyan konkrét és tipikus helyszíneken és helyzetekben, amelyek Erdélyről és az erdélyiekről való beszéd legfontosabb esetei. Vizsgálják a Magyarországról Erdélybe irányuló turizmust, a zarándoklatokat és az Erdélyből Magyarországra érkező, illetve a két hely között rendszeresen mozgó emberek életének helyszíneit. Tabula 2005. 8 (1) Főszerk.: Fejős Zoltán. Szerk.: Túrái Tünde és Wilhelm Gábor. Kiad.: Néprajzi Múzeum, Bp., 2005. 163 p. ill. A kötet első részében található tanulmányok a kulturális- és szociálantropológiai kutatások széles területét ölelik fel. Niedermüller Péteri rásában az antropológia tudományának változásait, átalakulását foglalja össze: „Az antropológia metamorfózisai: perspektívák a (késő) modern társadalom kutatásában „címmel. Kacsuk Zoltán a már hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő gördeszkázás jelenségeit vizsgálta, ami több egyszerű sportágnál, sokan életformának tartják, mások őrültségnek. A szerző megpróbál egy szubkulturális elemzési keret segítségével rávilágítani arra, hogy miként függnek össze a gördeszkázás eltérő megítélései történetének alakulásával, valamint a deszkások tényleges gyakorlatával. „Ki kicsoda a hiedelemszövegekben? - teszi fel a kérdést Blos-Jáni Melinda. Tanulmányában egy moldvai vallásos narratíva gyűjtésének kommunikációelméleti és társadalomtudományos megközelítését adja. Régi Tamás egy kis, észak-kenyai nomád közösség életének bemutatásán keresztül érzékelteti, melyek azok a változások, amelyek manapság Afrika egyes közösségeiben megfigyelhetők. Választ keres arra is, hogy a mai afrikai társadalmak hagyományos tudományos eszközökkel történő vizsgálata releváns-e még, és továbbra is megfelelő választ adnak Afrika jelenlegi társadalmi kérdéseire. Nagy Károly Zsolt a fotóantropológia és az antropológiai fotó lehetőségeit kutatta a „digitális képi forradalom" korában. Tanulmányában arra tesz kísérletet, hogy a terepmunka eszközhasználatával kapcsolatban, a digitális fényképezés és a multi-, illetve hipermédia alkalmazása apropóján néhány kérdést megfogalmazzon. Legfőképpen arra keresi a választ, hogy a hipermédia alkalmazásával feltárhat-e a kultúra, és ha igen, milyen mértékben? Izsák Mária fotóesszéje a hajléktalanokat mutatja be. A képeken szereplő emberek bemutatása egyben figyelemfelkeltés is a társadalom azon tagjai számára, akiknek módjukban állhat segíteni a bajbajutott embereken. A „Tabló" című fejezetben főként a kulturális antropológia témakörébe tartozó külföldi szerzők könyveinek ismertetését találjuk. A „Helyzet"-ben Frazon Zsófia (Az etnográfia „csodálatos taxonómiája" címmel) a múzeumi tárgyak, a hétköznapi tárgyhasználat és alkotás, a kiállítási praxis fogalmi kereteinek, továbbá a történeti muzeológia tematikus és módszertani elveinek újragondolását foglalja össze több külföldi kutató eddig megjelent könyve kapcsán. Illés Péter egy nemzetközi kiállítás elemzésére vállalkozott; a szomszédos országok határ menti térségeiben található jellegzetes példákon keresztül mutatja be és hasonlítja össze a fazekaskerámiának a helyi és regionális identitásban betöltött szerepét. Szojka Emese: A sárközi bútor Kiad.: Néprajzi Múzeum, Bp., 2005. (A Néprajzi Múzeum Tárgykatalógusai 10. Sorozatszerkesztő: Fejős Zoltán.) A hagyományok által szerveződő falusi műveltség egyik kiemelkedő néprajzi csoportját alkotják a Sárközben elhelyezkedő falvak. A 19-20. század fordulóján a néprajzi kutatás jóvoltából ismertté vált terület fontos tájékozódási pontja, hivatkozási alapja lett a magyar paraszti kultúráról szóló bemutatásoknak, a különböző színtereken megjelenő érdeklődésnek. A szerző és munkatársai a nagyszámú, sokrétű és esztétikai értékeiben elismert tárgyi anyagból, amelyet az utóbbi száz évben a szaktudás 171
