Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
©i^túZEUMi Hírlevél tulajdonosa (fenntartója) biztosítja a folyamatos és rendeltetésszerű működéséhez szükséges feltételeket, a gyűjtemény teljes műtárgy anyagáról szakirányú, felsőfokú végzettséggel rendelkező muzeológus szakleltárt készít, a gyűjteményi anyagot megadott határidőn belül nyilvántartásba veszi. 2005. július és október hónapok közötti időben a Kislődi Német Nemzetiségi Önkormányzat felkérésére és a Laczkó Dezső Múzeum támogató hozzájárulásával, jómagam Vidi Nándomé kulturális menedzser közreműködésével a fent nevezett gyűjtemény teljes anyagát leltárba vettük, amely 2634 db tárgyat számlál. Ez a tekintélyes létszámú együttes a Közép-Dunántúl római katolikus közösségeinek vallásos ábrázolásairól, szentkultuszáról, vallási életéről, imagyakorlatáról ad áttekintést, ritka és egyedi tárgyakat is tartalmazva. A teljes együttes két helyiségben és egy folyosón található, részben szabadon, részben pedig zárt tárlókban. Az egész gyűjtemény mind létszámánál, mind pedig különlegességénél fogva megérdemelne egy teljes körű restaurálást, továbbá egy állandó kiállítás keretei közötti bemutatást, amely részben tematikus módon tárná a látogatók elé a népi vallásosság jellemzőit, tárgyi emlékeit, részben pedig látványtár keretében tenné lehetővé az azonos tárgycsoportok teljes körű bemutatását. A gyűjteményben a legfigyelemreméltóbb tárgyakról Koncz Pál restaurátor és Borbás János készített fényképeket, amelyeket CD-n átadtak, további felhasználásra. Az együttes nyolc tárgycsoportot foglal magába, amelyek a következők: 1. Képek 2. Szobrok és keresztek, feszületek 3. Gyertyatartók és különböző fém tárgyak 4. Könyvek és apró nyomtatványok 5. Klenódiumok 6. Textíliák 7. Szentföldről és szent helyekről származó kövek 8. Egyéb, vegyes tárgyak A képek együttesében azok az ábrázolások szerepelnek döntően és nagy számban, amelyek a német lakosság szenttiszteletével kapcsolatosak. Különleges egységet alkot ennek keretén belül a különböző búcsújáró helyek kegyképeinek és kegyszobrainak másolataként készült ábrázolás-csoport, amely jó eligazítást jelent a térség búcsújáró gyakorlatában is. Egy egészen különleges műtárgynak minősül az 1668-as évszámmal ellátott „fájdalmas Olvasó”, amelynek kiindulópontja egy vaskulcs, benne az évszám. Örvényesről származik, de előző tulajdonosa egy Balaton-felvidéki református személy volt, aki nagyanyjától kapta és elmondása szerint nemzedékről nemzedékre öröklődött a rózsafűzér, mígnem a kolontári-örvényesi plébánoshoz, Ther Józsefhez került, aki 2 1 bort adott érte utolsó, a bort különösen kedvelő tulajdonosának. 20 esztendeig őrizte íróasztala fiókjában a plébános, majd a kislődi esperesnek, Markója Lászlónak ajándékozta, így került a gyűjteménybe. Az Olvasó metszett üvegszemekből álló füzér, amelyek között a kínhalál jelképe és a kínzatási jelvények találhatók, fémből formált apró jelekként, így: Krisztus feje, szegekkel átvert lábai, kezei, egy kar, amely a spongyát nyújtotta a szomjazó Megváltónak, az erszény az árulás 30 ezüstjével, 3 szeg, fogó, kalapács, ostor, vesszőnyaláb, amelyekkel megkorbácsolták, dárda, amivel őrt álltak mellette még halálában is, a lándzsa, amivel Longinus átszúrta az oldalát, fúró, kakas, emlékeztetve Péter állhatatlanságára, töviskorona, kehely mint az Újszövetség pohara, spongya, oszlop, amelyhez kötözték, a létra, a 3 kocka, amivel köntösére sorsot vetettek, a köntös és a Szent Szív. Külön imádság is létezett, amelyet Fájdalmas Rózsafűzérként emlegetnek, de nem azonos a harmadik Olvasóval. Ennek más volt az imádságszövege, de erre nem emlékeznek. Egyébként a kínzatási jelvények ábrázolása különösen népszerű volt a németek körében, hisz ma is készülnek az ú.n. Longinuskreuz-ok, amelyeken a feszületen a kínzatási jelvényeket is ábrázolják. Igazi hazájuk Schwarzwald és elterjedésük a XVIII. század végre tehető. A szobrok közül a feltámadt, diadalmas Krisztus XVIII. századi szobrát emelném ki, mint szépen megmunkált alkotást, valamint ritkasága miatt a színesre festett gipsz Pietát, amely anyagában és színeiben a Jézus Szíve és Mária Szíve ábrázolásokkal megegyező. Templomból származik két művészi kivitelű szobor, az egyik Szent Lőrincet ábrázolja diakónus öltözetben, a másik pedig Loyola Szent Ignácot a jezsuita rendalapítót. Van még egy ún. burított szobor, üvegbúra alatt egy sérült viasz Feltámadt Krisztus, továbbá egy bakonygyepesi türelemüveg a Golgotával és a kínzatási jelvényekkel. Feltétlenül említést érdemelnek a kisméretű házi oltárok, a „kápónák”, amelyeknek java része Tirolból származott el a német közösségekbe. Ezek magas, selyemmel, bársonnyal vagy papírral kibélelt dobozok, bennük a feszület, tövében a Szűzanyával és János apostollal látható, vagy a Szent Család szoborcsoportja. Ezek mind festett szobrok. Legtöbb esetben a dobozokat zenélő szerkezettel is ellátták, amelyek felhúzva többnyire a „Stille Nacht” népszerű karácsonyi éneket 14
