Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
JTúzeumi Hírlevél m muzsikálták. Egy másik szoborcsoport aranyozott gipsz, a Golgotát mutatja a keresztre feszített Üdvözítővel, Szűz Máriával és János evangélistával. Nagyszámúak és különösen változatosak a feszületek. A legrégebbiek fából készültek és a XVII-XVIII. századból származnak. Közöttük van az a két feszület is (az egyik erősen sérült), amelyet a betelepedő német családok az anyaországból hoztak magukkal. Mindkettő míves munka és mélyen átérezve a szenvedést, faragta ki a corpust alkotója. Schwarzwaldkreutznak mondják őket. A másik, külön említést érdemlő feszület Bolhóról való. A XVII. század végén készülhetett. Megmentése Markója László érdeme. E nagylétszámú együttesből külön kiemelem még a búcsúkban vásárolt, esztergályozott és feketére festett kereszteket arany színű fa vagy ezüst színű fém corpussal, továbbá azokat, amelyeknek szárain a kínzatási jelvények, az Arma Christi láthatók. Van közöttük egy olyan Arma Christit mutató ereklyés kereszt, amely belső részében a kereszt szárain elhelyezve 22 ereklyét tartalmaz. Az ereklyék azoktól a szentektől származnak, akik a német közösségek vallásgyakorlatában különösen nagy szerepet játszottak. Mindezeken túl változatos és tekintélyes számú a gyertyatartók, a gyertyák, a szenteltvíz tartók gyűjteménye. Mellettük XVIII. századi ostyasütők, keresztelői edények, perselyezők, harangok, csengők a XIX-XX. századból, valamint XVIII-XIX. századi klenódiumok: kelyhek, paténák egyaránt megtalálhatók. Hatalmas számot jelentenek az ámpolnák, a változatos anyagú apró kancsók, továbbá a Szentföldről és a kegyhelyekről gyűjtött kövek. Néhány tárgy, azaz faragott botok a népművészetet jelenítik meg. Itt őrzik a templom régi oltárát és az áldoztató rácsot, valamint néhány liturgikus textíliát. Magas számukkal az emlékérmek és a kegyérmek külön gyűjteményi egységet képviselnek. Elmondható a gyűjteményről, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egyedülálló és jó képet ad a térség római katolikus közösségeinek vallásosságáról, áhítatformáiról, vallásos tárgykultúrájáról, imagyakorlatáról. Számát tekintve önálló népi vallásosság múzeumként is szolgálhatna, amennyiben az egyéb feltételeknek megfelelne. Ez azonban legfeljebb távlati célja lehet a megajándékozott önkormányzatnak. A jelenlegi körülmények között a gyűjtemény állagának megőrzése, a tisztítási, konzerválási, restaurálási munkálatok elvégzésének mielőbbi megoldása a legégetőbb, ha valóban hosszú távú terveik vannak ezzel a páratlan értékű együttessel. A másik megoldandó gond pedig a kiállítás szakszerű megtervezése, megrendezése lenne, mégpedig olyan formában, amint annak módját a bevezetőben már jeleztem. Tekintettel arra, hogy nem lezárt gyűjteményről, hanem gyarapodóról van szó még akkor is, ha ez a gyarapodás lényegesen kisebb mértékű lesz az eddigieknél, célszerű lenne valamilyen raktározásra alkalmas helyiséget is biztosítani majdan, ha már állni fog az új kiállítás. Mindezeket a kérdéseket szükségesnek tartom felvetni, hisz most már nem egy magángyűjteményről és gyűjtésekről, hanem egy önkormányzati szakgyűjteményről van szó, amelynek jövőjét, fennmaradását, biztonságos megőrzését ugyancsak biztosítani kell. A gyűjtemény rendkívül nagy lehetőségeket rejt magában, nemcsak a feldolgozhatóságát és kiállításban, vagy akár kiállítás sorozatban való megjelenítését, hanem múzeumpedagógiai foglalkozások, közművelődési és turisztikai programok szervezését tekintve is. Az útmenti feszületeket bemutató és a térség kálváriáit megismertető utaknak lehetne végcélja e gyűjtemény megtekintése, de a zarándokutak közbeeső állomásaként való beiktatása ugyancsak elképzelhető. Végül, de nem utolsó sorban megérdemelné a feldolgozást egy katalógus formájában, amely valamennyi tárgyat, tárgycsoportot ismertetne és valamennyi fényképét is közölné. Ezzel válhatna a kislődi népi vallásosság gyűjtemény igazán megismerhetővé és megismertethetővé. E páratlan szakrális tárgy együttesnek szintén a jövőjét szolgálná a mindenkori és rendszeres múzeumi-muzeológusi szakfelügyelet. A kislődi népi vallásosság gyűjteményről szólva, nem szabad megfeledkezni létrehozójáról, gyarapítójáról és önzetlen ajándékozójáról, Markója László esperes-plébánosról, akinek neve összeforrt ezzel a szakrális tárgy együttessel és akinek országos kitüntetés adományozására tett javaslattal fejezhetné ki a közösség az őket képviselő Önkormányzaton keresztül méltó köszönetét. S. dr. Lackovits Emőke Műtárgyvédelem, restaurálás XXXI. Országos Restaurátor Konferencia Magyar Nemzeti Múzeum 2006. január 25-26. Tisztelt Kollégák! Értesítünk Benneteket, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztálya 15
