Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
m^ÚZEUMI J^ÍRLEVÉLJ© Fókusz Férfi két kamerával - most már két országban is Johannes Pääsuke észt néprajzi fotói kiállításának megnyitása Néprajzi Múzeum 2005. november 18. - 2006. február 28. Mindig és mindannyiunk számára öröm az észt néprajztudomány egy újabb teljesítményével találkozni! Annál is inkább, mivel az észt folklorisztika és néprajz nagyszerűségéről már sokszor meggyőződött ember számára is mindig tudnak újat mondani, meglepetéssel szolgálni. Gyakran az egész világ számára is a legelső, legnagyobb, legjobb - olykor akár meseszerűen felemelkedő, vadregényes, sőt tragédiáktól sem mentes teljesítmények ezek, mint itt is, amikor egy voltaképpen gyerekember, Johannes Pääsuke (1892-1917/18 a naptárváltozás miatt) megdöbbentően élethű fényképeit láthatjuk. Egy tipikusan és szertelenül tehetséges tinédzser az, aki 1907-ben fényképezőgépet vehet a kezébe, és még csak alig húsz éves, amikor 1913-ban az Észt Nemzeti Múzeum megbízásából az észt népéletet megörökítendő fényképezési gyalogúira indul: az ország egész északi partvidékét végigjárják. Ám már filmfelvevője is van, ami akkoriban igazán még hihetetlenebb modernség volt. Pääsuke mintegy 40 filmet forgatott, amelynek negyedrésze - szerencsénkre - máig is fennmaradt (ma az Észt Filmarchívumban vannak). Köztük a Pärnu-vidéki medvevadászat a legelső (1914) és néprajzi szemmel is a legérdekesebb. (Jó volna ezt Budapesten is látni! Aminek biztosan nincs igazi akadálya.) 1914 - Ady Endre szavával „különös, különös" - nyarán mintegy 450 fényképet készített Tartu épületeiről és embereiről. Pääsuke ekkor az észt nemzeti múzeum (amely nem egészen azonos egy „észt néprajzi múzeummal", noha az is benne foglaltatik) mindenes foto-technikusa: fényképez, filmez, mások és a maga felvételeit előhívja, nagyítja, képeslapokat készít. Értékes, pótolhatatlan tevékenységének ekkor világszerte alig tudjuk párját találni! Ám ez már az első világháború ideje! Őt csak 1915 őszén sorozzák be és (folyamodványa eredményeként) a cár hadseregében és a régi filmekről ismert uniformisában a kamerával dolgozó „krónikás” lesz. Erről a tevékenységéről mi most itt nem kapunk képet, nem is tudjuk, mi maradhatott meg e felvételek 363
