Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
I mifúzEUMi Hírlevél monitoring rendszerű gólyaszámlálást, ami irányítása alatt, néhány éven belül országos méretű programmá terebélyesedett. 1959-ben (már Szegeden) doktori disszertációját is e témából készítette. 1957-ben, amikor a Móra Ferenc Múzeumban átvette az állattár gondozását, azonnal bekapcsolódott a Tisza völgy komplex, ökológiai szemléletű kutatásába. Kétéltűek, hüllők és madarak után kutatva végigjárta a teljes hazai Tisza-völgyet. Különösen az érintetlen észak-alföldi tájak vonzották, ahol még előfordultak kedvenc állatai, a keresztesviperák 1968 és 1980 között ő töltötte be a Tiszakutató Bizottság titkári posztját. Sokak szerint ez az időszak tekinthető az „Aranykornak". A zoológián belül a gerinces taxonokkal foglalkozott, amit gyűjteményfejlesztési koncepciója is tükrözött. A kövületekre, némi emlősanyagra, de mindenek előtt, felállított madárpreparátumokra épülő korábbi alapstruktúrát, madárbőr-, emlősbőr-, herpetológiai- és (recens) csont részgyűjtemények kialakításával igyekezett korszerűsíteni. 2423 példányból álló herpetológiai anyaga hosszú ideig az egyetlen ilyen jellegű vidéki gyűjteménynek számított. A kis létszámú gyűjtemények előtt két út áll, vagy szép csendben elsorvadnak, vagy kitörnek az elszigeteltségből. Marián Miklós az utóbbi lehetőséget választotta. A Tisza-kutatás és a határokon átnyúló egyéb (főként avifaunisztikai) célfeladatok révén sikerült a regionális kutatásokba bekapcsolódnia. A szegedi múzeum csekély gyűjtő és feldolgozó kapacitását a szakág iránt elkötelezett „külsősök" bevonásával kívánta megsokszorozni. Marián Miklós azok közé tartozik, akik, bár a tudományos élet számos területén maradandót alkottak, lelkűk mélyén mindig megmaradtak pedagógusnak. Különös érzéke van ahhoz, hogy a természet értékeire és megőrzésük fontosságára felhívja az emberek figyelmét. Nem a véletlen műve, hogy sokan vallják mesterüknek. Munkásságára méltán lehetünk mi is büszkék. Gaskó Béla Köszöntés Patay Pál 90. születésnapját ünnepelte 2004 decemberében az OMM Öntödei Múzeumában. A viszonylag zártkörű és meghitt fogadás egybeesett a Karácsonnyal, kellően visszafogott volt - teljes összhangban Patay Pál személyiségével. Köszönet érte a szervezőknek és a meghívottaknak, a szerkesztőség nevében pedig mi is gratulálunk Patay Pálnak, a régésznek, a harangkutatónak, kedves kollégánknak és mesterünknek! A szerkesztőbizottság Búcsú Boglár Lajostól Buci Tanár Úr! Nehezemre esik múlt időben írni Buci Tanár Úrról... gondolom, ahogyan sokan mások, én is készültem, hogy felmegyek Hozzá és beszámolok életem alakulásáról... ...Hozzá nemcsak szakmai tanácsért vagy ajánlásért fordulhatott az ember hanem, amikor bármilyen egyéb segítséget várt vagy egyszerűen csak szerette volna, hogy meghallgassa a Tanár Úr és büszke legyen rá! Utoljára, súlyos betegségéből felépülve, tavaly 2003. február 19-én találkoztunk a Ráday Könyvesházban. Az újrainduló antropológia klub nyitó estéjén mutatta be az „így kutatunk mi" az antropológia terepmunka módszereihez című kötetet. A könyv címe a Tanár Úr szemináriumának címét viselte. A terepmunka volt számára a „kulcs" így régi álma vált valóvá, amikor a több mint tíz év alatt meghívott hazai és külföldi előadók, diákok magnóra rögzített beszámolóiból közreadhatta az első válogatást. Közel tizenöt éve, az 1989/90-es tanévben született meg a kulturális antropológia program, majd néhány év múlva szakcsoport. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy kezdetektől fogva bekapcsolódhattam a „tanszékalapításba". Ez életem egyik legszebb egyetemi időszaka volt. A teremtés lázában éltünk. Hirtelen olyan kutatók és oktatók kaptak ott teret, akik politikai, szakmapolitikai okok miatt, tanszék híján, más tanszékeken, klubokban TIT előadások formájában vagy éppen sehol sem tudták ismereteiket, tudásukat átadni. Tanított bennünket A. Gergely András, Biró A. Zoltán, Bodó Julianna, Borsányi László, Csupor István, Hofer Tamás, Gagyi József, Fejős Zoltán, Féner Tamás, Kapitány Agnes, Kapitány Gábor, Kincses Károly, Kunt Ernő, Lágler Péter, Jelenczki István, Kézdi Nagy Géza, Niedermüller Péter, Sárkány Mihály, Tari János, Vargyas Gábor, Vörös Miklós, Zempléni András, s elnézést kérek mindazoktól, akiket most nem tudtam felsorolni. Az első hallgatók főként a Tanár Úr „bújtatott” antropológia órájának, a „Világ népeinek" hallgatói közül kerültek ki. Később minden évben több mint száz diák jelentkezett, akik közül körülbelül harminc felvételére volt lehetőség. 1994—2004 között több mint százhúsz hallgató végzett kulturális antropológus diplomával... és Buci Tanár Úr minden végzőst virágcsokorral köszöntött... A végzett hallgatók közül ma is sokan tanítanak a tanszéken, így Báli János, Füredi Zoltán, Gulyás Anna, Hargitai Dávid, Kulcsár Dalma, Lajtai László, Prónai Csaba, Papp Richárd, Szántó Diana, Rupp Anikó, Szeljak György... és ismételten sokan mások, akiket helyhiány miatt nem tudok felsorolni. A pesti tanszék sikere életre hívta az antropológia oktatását Miskolcon, Pécsett, Szegeden is. A Tanár Úr a „Laza lapok"-kal kezdte majd útjára indította a Szimbiózis c. antropológiai folyóiratot, számos könyv, tankönyv kiadását. Létrehozta a tanszéki 30
