Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
<3i JTúZEUMI HÍRLEVÉL J© Fókusz Az évszak műtárgya - 2005 ősze Dél -arábiai alabástrom szobrok Szépművészeti Múzeum Előcsarnok 2005. szeptember 13. - november 27. Hagyományteremtő szándékkal indította útjára mintegy két évvel ezelőtt a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye 'Az évszak műtárgya' kamarakiállítás-sorozatot. A sorozat fő célja, hogy rendszeres ritmusban a közönség elé tálja a Gyűjteményben folyó munka eredményeit: egyegy újonnan megszerzett, illetve restaurált művet, vagy olyanokat, amelyekről új és bemutatásra érdemes tudományos eredmények születtek. 2005 őszén valódi egzotikumot láthat a közönség a Szépművészeti Múzeum Előcsarnokában. Az Antik Gyűjtemény, tervszerűen törekedve az ókor klasszikus kultúráival érintkező egyéb művészetek minél szélesebb körű megismertetésére, a dél-arábiai alabástrom-szobrászatnak három példányával gazdagodott az elmúlt években. A Kr. e. 4. - Kr. u. 1. századból, a dél-arábiai alabástrom-szobrászat virágkorából való ülő nőalak, férfiarc és kőszáli kecske-szobor jól mutatja ennek a művészetnek a fő jellegzetességeit: a kubisztikus formákhoz való vonzódást, a tömbszerűséget, a frontális beállítást, a naturális részletek elhanyagolását. A kőszáli kecske (ibex) szent állat volt ebben a kultúrában: valószínű, hogy szentélybe szánt fogadalmi ajándéknak készült. A férfiarc hátsó oldalának és a fejtetőnek a kidolgozatlansága arra utal, hogy sírsztélébe építhették be. Az Arab-félsziget délnyugati sarkát, nagyjából a mai Jemen vidékét a görögök és a római szerzők is Hérodotos Kr. e. 5. századi elbeszélése óta mesés gazdagságúnak tudták és már a Kr. e. 3. században Boldog Arábiának nevezték. Ez a terület volt a fő szállítója az itt termő tömjénnek, mirrhának, fahéjnak, az Afrikából érkező aranynak, elefántcsontnak, teknősbéka-páncélnak, valamint India kincseinek. A dél-arábiai kultúrát a jelek szerint a sivatagból bevándorló törzsek alakították ki Kr. e. 1200 táján. Határozott vonásokat a 8. század végén kapott, amikor a sábai királyság egyik uralkodója a terület nagy része fölött kiterjesztette hatalmát. Sába volt a dél-arábiai kultúra szülőhelye. Ezen a vidéken használták először az írást, amely maga is a dél-arábiai művészet egyik főműve. A dél-arábiai kultúra a Kr. e. 1. századig viszonylag egységes karaván-kultúra volt. Gazdaságának és jólétének alapját a földművelés mellett elsősorban a karavánúton Gázába szállított termékeinek értékesítése képezte. Kapcsolatban állt Mezopotámiával, a szomszédos Egyiptommal és főként Etiópiával. Ennek ellenére az idegenektől való elzárkózás jellemezte, ami a fő oka volt a Dél- Arábiáról az ókori Mediterráneumban alkotott kép elmosódottságának. Az újkorban is lassan kezdődött el ennek a területnek a megismerése. Rendszeres tudományos ásatások csak a 20. század ötvenes éveiben kezdődtek. Az ókori görög és római kultúra hagyományának bűvöletében élő Európa számára a világ globálissá tágulása során egyre világosabbá vált, hányféle és mennyi irányból jövő források táplálták már kialakulásától fogva ezt a két klasszikusnak számító kultúrát. Lassanként korábban jóformán ismeretlen, autonóm mondanivalójú művészetek felé fordult a figyelem. Az európai kultúra számára a legfrissebben felfedezettek közé tartozik az ókori Dél-Arábia hagyatéka. Az évszak műtárgya sorozat nyolcadik kiállításához a tárgyakról szóló ismertetőt Szilágyi János György írta. A kiállítás sorozat kurátora Dági Marianna. 291
