Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
©iJfúZEUMI J^ÍRLEVÉLJ© Nemzeti Múzeum főbejárata nyolc klasszikus oszlopának egyikeként, mint egy szigorú Coré, tartotta a vállán a timpanont és a múzeumot. Új rajz helyett, a múzeumi dolgozók hagyományos vizuális fantáziájában bízva, hadd helyettesítsem be az egyik oszlop helyére ezúttal Garant Évát. Munkatársunk az egyetem elvégzése óta első és egyetlen munkahelye a Magyar Nemzeti Múzeum azóta tárrá lényegült régészeti osztálya. Ugyanabban a gyűjteményben - s tán még ugyanabban a neves elődöktől örökölt székben? - dolgozik. Garam Éva szerteágazó munkája a szakma teljes spektrumát átfogja. Ásatásainak nettó időtartama is éveket tesz ki. A népvándorláskori gyűjtemény avar része gyarapodott fontos leletekkel terepmunkája eredményeként. Sikeres tudományos életpályáját monográfiák és tanulmányok tucatjai jelzik, karrieijének kiteljesedése az akadémiai doktori cím megszerzése. A kiállítások, amelyeket itthon és külföldön rendezett, emlékezetesek. Évtizedek óta oktatja az egyetemi hallgatókat, mit jelent a muzeológusi étosz, hogyan kell a műtárgy-állományt gyarapítani, megőrizni, gondozni, kibontani a bennük rejlő történeti információkat. S van-e olyan annales, folyóirat vagy kiadvány, amelynek szakmai vagy technikai szerkesztői nem kérnének tanácsot, sorvezetőt egy-egy kiadvány létrehozásánál. Ugyanúgy számíthatunk segítségére, ha a kissé kaotikus ügyintézésben kell rendet vágni vagy rakni, hagyományokat kell megőrizni vagy feléleszteni. Az intézmény vezetése ezt a több évtizedes munkát ismeri el és köszöni meg a Széchenyi Emlékéremmel Garam Évának, akit mindannyian köszöntünk ebből az alkalomból. T. Dobosi Viola Járó Márta Hogy Járó Márta mit végzett „in vitro" és „in vivő" - azt vagyunk itt méltatandók. Járó Márta egyetemi tanulmányainak befejezése óta az MRMK, majd a KMI és ennek jogutódjaként a Magyar Nemzeti Múzeum dolgozója. „In vivo” ő maga mit sem mozdult őrhelye mellől, csak a nevek és szervezetek változtak felette és körötte, jó magyar szokás szerint. A restaurátorok oktatásában a közép- és felsőfokú tanfolyamokon valamint az egyetemi képzésben azok megszervezése óta részt vesz. A kémia és a műtárgyvédelem tantárgyak oktatása mellett összefogja a fémtárgyakkal kapcsolatos anyagvizsgálatokat. Korábban évekig a fém-szakirány vezetője volt. Több jegyzetet írt, valamint számos a műtárgyvédelemmel kapcsolatos publikációja jelent meg. Oktatási feladatai mellett végzett tudományos tevékenysége eredményeképpen először doktori, majd kandidátusi fokozatot szerzett. OTKA kutatásai kapcsán hozzájárult az intézmény műszeres vizsgálatokhoz szükséges gépparkjának kialakításához, illetve fejlesztéséhez. A textíliákon alkalmazott fémszálak - „in vitro” vizsgálatával és meghatározásával, ezek eredményeinek publikálásával nemzetközileg ismert kutatóvá vált. Számos külföldi intézmény kéri fel a témakörben végzendő vizsgálatokra, büszkeségünkre, „in vivő”. Tudományos kutatói tevékenységén kívül részt vesz a múzeum kiállításai, illetve rekonstrukciója során felmerülő műtárgyvédelmi/klimatizációs problémák megoldásában. E tevékenységet a közelmúltig, mint műtárgyvédelmi szakfelügyelő a NKÖM Múzeumi Főosztálya legnagyobb megelégedésére is ellátta. Jelenleg is tagja a Nemzeti Állományvédelmi Akció Bizottságának. Ezek azok az adatok, melyeket illendő és szükséges felsorolni. Mögöttük természetesen ott van az ambiciózus, tudós ember, s azok is, akiket tanított, és, ma már, mindenütt ott vannak és dolgoznak az ország minden közgyűjteményi jellegű intézményében. E mindannyiunk által kedvelt emberhez és tudóshoz, tanárhoz és kitartó, szívós munkatárshoz szóljon most az oratio, s tekintsen minket Horationak, legjobb és hűségesebb barátjának, s legyen sikere oly tartós, mint Horatio testi-lelki szellemi testvérének a halhatatlan műben - belli domique, azaz háborúban és otthon. Mravik László és Kovács Petronella A harmadik díjazott nem magánszemély, hanem egy intézmény, 2004-ben az Aggteleki Nemzeti Park. A szerk. Tömörkény-díj A Móra Ferenc Múzeum 2004. évi Tömörkény-díjasa dr. Marián Miklós Marián Miklós 1914-ben született Szegeden. Egyetemi tanulmányait a Ferencz József Tudományegyetemen folytatta, ahol 1937-ben természetrajz-földrajz szakos tanári diplomát szerzett. Múzeumi pályafutását 1954-ben Kaposváron, a Rippl-Rónai Múzeumban kezdte. A természetvédelem számára felfedezte a Somogy megyei Baláta-tó páratlan természeti kincseit. Tudományszervezőként kezdeményezte a 29
