Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
1 <m_í5TúzEUMi Hírlevél m Pacher Lajos anyai nagyapja, a kapnikbányai Róta An~ nabánya aranyhúzója segítette. A Nagybányán töltött középiskolai évei alatt pedig dr. Szokol Pál geológus, bányatanácsos, a felsőbányái bányaiskola vezető tanára irányította. Az itt gyűjtött legszebb ásványait később nagylelkűen a kolozsvári Erdélyi Múzeum Ásványtárának adományozta. 1904-től a Kolozsvári Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Már ebben az időben tanulmány céljából bejárta Erdély hegyeit, és Szádeczky Gyula, id. Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő professzorokkal az erdélyi Mezőséget. Tanulmányai után Kolozsváron - ahol „summa cum laude” minősítéssel szerezte meg a doktorátust -, majd Selmecbányán volt tanársegéd. Az 1910-es években a Magyar Pénzügyminisztérium megbízásából Erdélyben és Máramarosban végzett érctani, kőzettani s szénhidrogén kutatásokat. Dolgozott a Vihorlát-Gutin hegyvidék monografikus feldolgozásán. Kutatta az Erdélyi Érchegység riolit előfordulásait. Nemes- és színesfémére után kutatott a Radnai-havasokban és Nagybánya vidékén. Máramarosban földtani térképezést végzett, és a Magyar-Kárpáti Petróleum Rt. megbízásából kőolaj után kutatott Izaszacsalon (Sácel). Az 1920-as években, különböző angol és amerikai érdekeltségű olajtársaságok megbízásából Horvátországban, Szerbiában, Boszniában, Albániában, T örökországban, Ausztráliában, Új-Guineában, Kanadában és Németországban kutatott szénhidrogén után. 1933-tól pedig a magyarországi szénhidrogén-kutatás tovább fejlesztésének, kitermelésének, és ez irányú szakemberképzésnek szentelte életét. Céltudatos munkájának tulajdoníthatóan a magyarországi szénhidrogén-kutatás terén igazi áttörést ért el. így az 1940-es évek elejétől a kőolaj-importáló Magyarország kőolajtermelő országgá lépett elő. A II. világháború után, mivel nem értett egyet a nyersolajtartalékok túlhajtott termelésével, letartóztatták, koncepciós perben elítélték, amit sanyarú börtönévek követtek 1955-ig. 1970-ben hunyt el. Még Magyarországon sem eléggé ismert, hogy Papp Simon és felesége hamvait a Magyar Olajipari Múzeum szoborparkjában helyezték örök nyugalomba 1991-ben. Ezért is különös jelentőséggel bír, hogy a tudós egészalakos bronzszobrát- Zalaegerszeget követően (2005. március 8. után)- ez év június 26-án ünnepélyesen leleplezték Kapnikbányán is. Erre a Magyar Olajipari Múzeum, a Magyar Olaj- és Gázipari Rt., a MÓL Románia, Kapnikbánya önkormányzata, Krupiczer Antal szobrászművész, Borka Ernő kapnikbányai plébános és Debreczeni L. Zoltán bányász helytörténész, múzeumőr közreműködésével, támogatásával került sor. A szobor felavatásának fő szervezője Tóth János, a Magyar Olajipari Múzeum igazgatója volt. Kiemelendő az a nemzetiségtől független összefogás, ami az előkészítést és magát az ünnepséget jellemezte. Ez reményt nyújt arra, hogy a közös megemlékezések a két ország és nép jó irányú együttműködését segítik a jövőben is. Az ünnepségre több mint kétszázan jöttek el - magyarok, románok -, fejet hajtani a legendás életű tudós geológus előtt. Ha szülőhelyén is őrzik emlékét, és jobban megismerik életrajzát, munkásságát, Romániában is tovább nő Papp Simon tisztelete, amit emberi magatartása, tudása és szakmai eredményei alapján egyaránt kiérdemelt. A románok részéről azért is, mivel 1917-ben részt vállalt a romániai Cimpina és Moreni petróleum kitermelés helyreállításában, jó viszonyt tartott fenn a román földgáz részvénytársaság elnökével, L. Mrazek híres román geológus professzorral és С. I. Mota§ vezérigazgatóval. A felavatási ceremónia a felső-handali római katolikus templomban kezdődött, ahol Borka Ernő kapnikbányai plébános tartott szentmisét. Innen a 275 I
