Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
(Sí^úzeumi Hírlevél j© helyi fúvószenekar hangjai kíséretében a bányászmenet a közeli „Karitász-épületébe" vonult, ahol Bindu Nicolae, Kapnikbánya polgármestere, Robák Károly, a MÓL Románia ügyvezető igazgatója és Debreczeni L. Zoltán, helytörténész-múzeumőr mondott köszöntőt. Ez után került sor a szobor leleplezésére és ökumenikus megáldására. A szobor - a kapnikbányai születésű, ma Nyíregyházán élő - Krupiczer Antal szobrászművész alkotása. Tóth János elmondta, hogy a művész Papp Simon Új-Guineai olajkutatási tevékenységét, a helyi Sepik őslakosokkal kialakult jó kapcsolatát örökítette meg, amint éppen a bennszülöttek sing-sing táncátjárja. A szép kivitelű, márvány talapzaton álló bronz szobor a geológus egy új, a népművészetet kedvelő és gyűjtő arcát mutatja be. A bennszülött kultikus tárgyakat több más tárggyal együtt - hazaérkezése után - Papp Simon a budapesti Néprajzi Múzeumnak, illetve jogelődjének ajándékozta. Ez nem volt tőle idegen, hiszen gyermekéveit egy több évszázados tradíciókkal rendelkező, többnemzetiségű településen töltötte, ahol a különböző népművészeti elemekkel naponta találkozott, részét képezték életének, és mély nyomokat hagytak benne. Debreczeni L. Zoltán megnyitotta a majdani helytörténeti múzeum kiindulását jelentő ásvány- és helytörténeti kiállítást. Az ünnepélyes alkalomra emléklap és emlékbélyeg készült, amit minden megjelent kézhez kapott. A normál képeslap méretű emléklap egyik oldalán a szobor és az alkotóművész képe látható, míg a másik oldalán a támogatók neve olvasható. Két emlékbélyeg készült. Az egyiken Kapnikbánya bányaváros címere, a másikon a szobor látható. A szép kivitelű bélyegeket dr. Vincze Irén és Benke István tervezte. Befejezésként az épület falán található Papp Simon és Вот Ignác közös emléktábla koszorúzására került sor, amit a megjelentek részére rendezett állófogadás követett. Réthy Károly Műtárgyvédelem, restaurálás A szegedi múzeum szeretné megmenteni a régi harangot A Móra Ferenc Múzeum is örömmel értesült arról, hogy a szeged-alsóvárosi templom új harangot kapott. A híradás azon része azonban elkeserítette a muzeológusokat, miszerint a régi, úgynevezett paprikaharangot beöntenék. A Szent Piroska tiszteletére 1921-ben szentelt paprikaharang 710 kilót nyom. Azért nevezték paprikaharangnak, mert az öntéshez szükséges pénzt főként alsóvárosi paprikatermelő gazdák adták össze. Az akkori gyűjtés komolyságát mutatja, hogy a harang javára a - tudósítások szerint - a ferences atyák lemondtak mindennapi boradagjukról. Részt vett az akcióban Zadravecz István tábori püspök, a korábbi legendás alsóvárosi plébános, aki szónoklataival segítette a kezdeményezést. A siker nem maradt el, 1921 májusában több tízezres tömeg kísérte be a vasúti pályaudvarról az új harangokat; a paprikaharangon kívül ugyanis elkészült még másik három harang is. Amerre a tömeg haladt a járda, az ablakok tele voltak emberekkel, mindenki látni akarta az új szerzeményeket. A szenteléskor a harangok felhúzását komoly izgalom előzte meg, mert elterjedt a hír, hogy a kötél könnyen leszakadhat és a súlyos harangok leeshetnek a magasból. Mindez csak fokozta a várakozásokat. A rendőrség a biztonság érdekében széles kordont vont a torony körül. Amikor először szólaltak meg az új harangok, sokan letérdeltek és imádkoztak. A paprikaharang országosan egyedülálló darab, a szakirodalom nem ismer olyan harangot, amelyet a termelőik iránti tiszteletből egy növényről neveztek volna el. A Móra Ferenc Múzeum az egyházzal, vállalkozókkal, alapítványokkal, a közélet szereplőivel 276
