Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
mifúzEUMi Hírlevél lekció koncepciójának szerzője és annak kurátora, Zuzana Bartosová művészetkritikus állította össze, aki 2000-ig az AICA Szlovák szekciójának elnöke volt. Az anyag súlypontját a 70-es, 80-as évek nem hivatalos művészetéhez tartozó alkotók művei alkotják. Ezen túlmenően a kiállítás célja a szlovák képzőművészet egyediségének és egyúttal nemzetköziségének bemutatása. A gyűjteményt több szlovák galériában, valamint külföldön (Prága, Bécs, Passau, Krakkó) is bemutatták már. Három részletesebben is feltárt életmű ad mélyebb betekintést a kortárs szlovák képzőművészetbe, a nemzetközi művészeti életben is ismert J. Zelibská, A. Mlynárcik és J. Koller művei. Mellettük a 60-as évek informel irányzata, az új figurádé (J. Jankovic), a gesztuális absztrakció, valamint a pop-art (S. Fiika, J. Zelibská) a művészet pluralizmusát képviseli. Ebben tehát nemcsak az introvertált és az egzisztenciális irányzatok játszottak jelentős szerepet, a lírai absztrakciótól a figuratív expresszióig, hanem olyanok is, amelyek az alkotás racionális kiindulópontját az avantgárd világnézettel ötvözve alkalmazták. így nagy hatása volt a konstruktivizmusnak (A. Klimo, J. Bartusz), amelynek kiemelkedő női alkotóid. Miertusová. T. Klimová és D. Binderová. A kiállítás bemutatja M. Dobest mozgás- és fénykompozícióit is. Az akció- és konceptuális művészetet (R. Sikora, R Bartos, A. Mlynárcik, J. Koller, D. Tóth, J. Melis) a hivatalos kultúrpolitika Csehszlovákia 1968-as megszállása után elutasította. A háttérbe szorított művészek között volt I. Stepán experimentális objektumaival, V. Havrilla és individuális mitológiája, valamint M. Bartuszová installációi. A 70-es - 80-as években olyan alkotók is megjelentek a nem hivatalos művészet színpadán, akik festészettel, rajzzal és grafikával foglalkoztak (M. Mindroch, D. Fischer és M. Bockay), illetve V. Kardos fotografált akcióival a múlt műalkotásait tette magáévá. A kiállítás bemutatja a festészet újjászületését a fiatalabb alkotók, S. Bubánová, I. Csudái és L. Térén műveinek segítségével. A fiatal generációhoz tartozók installációs művészetét/. Németh munkája képviseli. „Mexikói modernek" Ernst Múzeum 2005. szeptember 28. - november 2. A „Mexikói modernek" című kiállítást ez év tavaszától, három hónapon át láthatta a közönség a Bécs melletti Klosterneuburgban, az Essl Gyűjteményben, a mexikói Museo Arte Moderno anyagából válogatva, amely a XX. század elején kialakult új mexikói festőstílus jeles képviselőit, alkotásait mutatta be. Ennek egy módosított változatával várja vendégeit az Ernst Múzeum. Mexikó - trópusi éghajlata, ennek megfelelő ősnövényzete és a kultúráját meghatározó indián tradíció miatt - egzotikus világként jelenik meg képzeletünkben. Ezt erősíti annak ismerete is, hogy az ország i. e. II. évezredtől nyomon követhető történelmét a külső hódításokkal szembeni, romantikus hevülettel vívott szabadságharcok és a belső viszályokból fakadó polgárháborúk szakadatlan sora jellemzi. A politikai függetlenség kivívásában és az ennek megerősítését jelentő nemzeti identitástudat kialakulásában komoly szerepet játszott a XX. század tízes és húszas éveiben kialakuló, sajátos nemzeti jellegű művészet, az új mexikói festőstílus megszületése. Művelői Európában, főleg Párizsban tanultak. Hazatérve Mexikóba, az ott 1910-1920 között lezajlott népi felkelések, forradalmak hatására a szabadságvágytól vezetett tömegek érzéseit, jövőt illető várakozásait, félelmeit és kétségeit kifejező nagyméretű falképeket festettek a különböző középületek belső tereibe. Az alkotók nem elefántcsont-toronyban éltek, hanem társadalmi szerepeket vállaltak, pártokban tevékenykedtek és meg voltak győződve arról, hogy művészetükkel forradalmi hatást érhetnek el, nevelési célokat valósíthatnak meg. Ez a monumentális stílus ötvözte az indián népi tradíciót az európai quattrocento festészetével, valamint a kubizmus és expresszionizmus formanyelvével. Képi megjelenítésüket a naivizmus és primitivizmus szemléletmódjának, eszközeinek használatajellemzi. Az új mexikói festőstílus megteremtőinek és követőinek murális munkái azokban az épületekben láthatók, amelyekbe alkotóik eredetileg készítették őket. A Museo Arte Moderno gyűjteményében olyan táblaképeket őriznek, amelyeknek szemléletmódja a murális művekkel rokonítható. A sajátos nemzeti jellegű, mexikói monumentális falfestészet megteremtői Diego Rivera (1886-1957), Jósé Clemente Orozco (1883-1949), Jósé David Alfaro Siquerios (1896-1974). Jelentős képviselői még Manuel Rodrigez Lozano (1896-1971), Maria Izquerdo (1902-1955), Rufino Tamayo (1899-1991), Gerardo Murilb (1875-1964), Xavier Guerrero (1896-1974), Julio Castellanos (1905-1947), Agustin Lazo (1896-1971), Carlos Orozco Romero (1898- 1984), Juan O’Gorman (1905-1982), Raúl Anguiano (1915), Jósé Chávez Maradó (1909-2002), Juan Soriano (1920), Cordelia Urueta (1908-1955), Ricardo Martinez 259
