Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
mJTúzEUMi Hírlevél Ezáltal a magyar klasszicizmus meghatározó építésze is lett, olyan épülettípusokat alakított ki, amelyek ebben a korszakban jöttek létre, váltak szükségessé. A stílus - jórészt a felvilágosodás eszmevilágának eredményeképpen - éppen a XIX. század elejétől egyre szélesebb körben terjedt el Európában. A kiegyensúlyozott, harmonikus, az észszerűség elveinek megfelelő alkotások igénye talán legerősebben az építészetben mutatkozott meg. A minták kialakítása céljából az antik emlékekhez fordultak, s a klasszicizmusra jellemező motívumokat - mint az oszloprendekkel történő tagolás, a háromszögű oromzatok, a kiegyensúlyozott arányok, a díszítőelemek - ezektől kölcsönözték. Az épülettípusok részben maradtak a régiek, mint a templomok és paloták, de újak is létrejöttek, mint például a többemeletes városi lakóházak. Pollack Mihály mindegyik típusban alkotott, az újfajta középületek terén születtek meg azonban legkiemelkedőbb művei. Ilyen volt a Német Színház és a Vigadó, a városi „szórakoztató központ", vagy az Európában harmadikként kimondottan múzeumi gyűjtemény befogadása céljából emelt Nemzeti Múzeum, a nemzeti katonai tisztképzést szolgáló Ludovíceum, a vámépületek, vagy a Josephinum fiúárvaháza. Talán a korszak egyetlen más építészének sem olyan gazdag az életműve, mint Pollacké. Épületeinek külsejét, szerkezeti-technikai megoldásait, tervét, díszítését nyomon követve fejlődésének útja pontosan végig követhető. Sokat kellett küzdenie a pénzhiánnyal, a megbízók ellenkezésével, olykor kicsinyességével, vagy éppen a pályatársak akadékoskodásával, elveihez mégis mindvégig hű maradt. Szerencséje volt olyan támogatót, a társadalmi különbségek ellenére még akár barátnak is nevezhető segítőt, maga mellett tudnia, mint Pest város fejlődésének, a magyar művelődés ügyének legfőbb előmozdítóját József nádort. Megbízásainak többsége olyan épületet eredményezett, amelyet a korszak közvéleménye nagyra becsült, ábrázolások, útikönyvek örökítették meg őket. A Pollack Mihály által tervezett épületek túlnyomó része mindmáig áll, s legjelentősebb műemlékeink közé tartoznak. A legtöbb átalakítást, sérülést a pesti paloták és bérházak szenvedték el az idők során. Az épülettervek jelentős része közgyűjtemények féltett kincse: az Országos Levéltár, vagy Budapest Főváros Levéltára mellett, egy csaknem félszáz darabos tervanyag, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának Építészeti Gyűjteményében maradt fenn. A kiállítás ezek szinte mindegyikét bemutatja, s ez annál is inkább fontos, mert legnagyobb részüket még soha nem láthatta a közönség, sőt a szakma számára is újdonságot jelentenek. Sajnos néhány esetben nem tudunk eredeti terveket kiállítani - vagy azért, mert nem is léteznek már, vagy pedig mert megszerzésük, bemutatásuk nehézségekbe ütközik, főként műtárgyvédelmi okokból. Ami látható, az így is különleges, s talán hozzájárul a százötven éve elhunyt építész különlegesen értékes és sokoldalú életművének teljesebb megismertetéséhez. Basics Beatrix „Hamvadó cigarettavég" - A dohányzás kultúrtörténete Magyar Mezőgazdasági Múzeum 2005. június 17. - augusztus 15. A dohány elterjedése előtt szerte a világon hallucinogén anyagokat használtak, kábítószer tartalmú növényeket égettek el, azzal a céllal, hogy révületbe essenek a vallási ceremóniákon résztvevők. Az áldozati vagy tisztító szertartásokban a füst rendkívüli transzcendens ereje révén kapocs volt a földi személyek és a túlvilág, ill. az istenek - istenségek között. A magyar népi hiedelemanyagban még a 20. század közepén is találkozhattunk a füstölés szoká-223
