Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2005-07-01 / 7-8. szám

©Í.2ÍÚZEUMI J^ÍRLEVÉL^

interkontinentális kapcsolatok egyik fő elágazóhelyévé vált. Innét szárazföldön (a Selyemúton) és tengeren (a Perzsa öblön át) is vezetett út Indiába és Kínába. A hellénisztikus kor végén a római birodalom bekebelezte a várost, amely a Kr. u. 2. század közepén érte el hatalma zenitjét. A 230-as évektől Palmyra a két óriás-birodalom, Róma és Irán háborújának egyik fontos szereplője, amíg végül Róma el nem foglalta és ki nem fosztotta az ellene szegülő várost. Az antik Palmyra történetének az arab hódítás vetett véget (634).

Romjai lenyűgözték Európát: újrafelfedezésére a 17. századtól került sor. Vonzerejének titka abban is rejlett, hogy a feltáruló kultúra egyszerre volt ismerős és idegen. Palmyra ugyanis két világ: a Mediterraneum és a Kelet metszéspontján jött létre. Kevert volt lakossága, vallása és nyelve is. A kultúráját meghatározó görög-római elemek nem a klasszikus műveltség mindent lebíró erejét tanúsítják, hanem sokkal inkább azt a képességét, hogy formákat tudott adni más kultúrák sajátos mondanivalóinak kifejezésére. Mint annyiszor az ókori kultúrák találkozásánál, a palmyraiak is csak azt használták fel a Nyugatról beözönlő kínálatból, amit a maguk számára érvényesnek találtak.

A budapesti domborművön látható, szerettei körében lakomázó halott képe a férfihoz méltó élet

emblématikus megjelenítésének népeket és évszázadokat átívelő kifejezési formája volt az ókorban - Hellasban és Italiában éppúgy mint Mezopotámiában egyaránt kínálhatott érvényes mondanivalót.

Az évszak műtárgya sorozat hetedik kiállítását is Jerger Krisztina rendezte, a kiállított tárgyakról szóló ismertetőt Nagy Árpád Miklós írta. A kiállítássorozat kurátora Dági Marianna.

Pollack Mihály (1773-1855) emlékkiállítás a BTM Metszettárában

Budapesti Történeti Múzeum - Vármúzeum

2005. június 11.- augusztus 20.

A XIX. század elején, Pest városa, egyre inkább az ország kereskedelmi és ipari központjává vált. A város bővítésének, rendezésének kérdése mind sürgetőbb volt, így 1804-ben a nádor megbízta Hild János építészt egy új városrész és a hozzá csatlakozó elővárosok megtervezésével. Az 1805-ben elkészült terv megvalósítása 1808-tól kezdődött el a Szépítő Bizottmány vezetésével, s ennek lett egyik alapító tagja az az építész, aki bár bécsi születésű volt és tanulóéveit is itt töltötte, mégis a klasszicista Pest legjelentősebb mesterévé vált.

Pollack Mihály Bécsben született, 1792-ben a Bécs melletti Perchtoldsdorfban fejezte be tanoncéveit. A bécsi Akadémián Johann Hetzendorf von Hohenberg, az osztrák késő barokk egyik mestere volt a tanára. 1793 végén vagy 1794 elején Itáliába utazott, ahol főként Milánóban időzött. Ott féltestvére, Leopolde Pollack már ismert építészként működött. 1798- ban érkezett Pestre, ahol első munkája a Deák téri evangélikus templom Krausz János mestertől átvett építkezésének folytatása és befejezése volt. A Szépítő Bizottmány egyik alapító, majd vezető tagjaként került József nádorral közvetlen kapcsolatba. Pollack Pesten töltötte el életének csaknem hat évtizedét, s ezalatt az idő alatt köz- és magánépületek sorát tervezte, és részben kivitelezte a kor szokása szerint.

222