Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
mifúZEUMI J/íRLEVÉLJ© Hauser Bea: „Profán apokrif" 180x150 cm, 1994 filmgyártást, hadiipart, stb. is gyökeresen átalakító, a W.J.T. Mitchellchicago-i teoretikus által „képi fordulatnak” nevezett jelenség hatásának köszönhető. Az új tartalmi és képi elképzeléseknek már nem megfelelő technikai konvenciók elleni „lázadás", a szövés eszközrendszerének (nyelvének) „megreformálása” a műfaj művelői számára új utat, a mű egyediségét hangsúlyozó, alkotójára személyesen jellemző szövés lehetőségének útját nyitotta meg. Magyarországon a kárpitművészet alkotói folyamatait egy kézben összpontosító művészi gyakorlat első, iskolát teremtő alakja Ferenczy Noémi, a műfaj technikai alapjait Párizsban, a Manifactures des Gobelines-ben tanulta meg. Pályája a hazai mesterektől függetlenül indult. A kárpitjait saját kezűleg szövő Ferenczy Noémi - aki 1950-től 1956-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt - szellemi öröksége, művészi gyakorlata növendékei, majd az általa alapított szakot elvégzett generációk számára egyaránt követendő példává vált. A nyelvi átértékelés folyamatának elindítása a hazai színtéren Ferenczy Noémi tanítványának és örökösének, Solti Gizellának a nevéhez fűződik. Solti Gizella visszaemlékezése: „ Gondolkodásomat a szövésről a Preiser Klára által nyüstös, takács szövőszéken készült szövetek tanulmányozása változtatta meg. A technikát figyelve, álló szövőszéken, kézzel »imitáltam« a takács szövőszéken, sokszor kézi szedéssel is manipulált szövés módokat. A kárpit variációs lehetőségeit nem befolyásolják a mechanikus Dobrányi Ildikó: „Részlet I." 200x200 cm, 1979 szövés korlátái, ezért a kárpit kivitelezése során a különböző formákat a kötéstan mintázási lehetőségeinek (pl. sávoly, atlasz, kreppkötés) a hagyományosan vászon alapkötésű kárpitszövésbe történő »beemelésével« - azaz az így létrejött szemcsés »raszterpontokkal«, vagy egyenes, diagonális »vonal raszterekkel« - improvizálva is ki lehet alakítani. Úgy éreztem, végtelen variációs lehetőségek birtokosa lettem. A »raszteres szövés« továbbfejlesztéseként, dupla felvetés alkalmazásával, a láncfonalak lebegtetésével, és a szövet stabilitásának érdekében elképzeléseimnek megfelelő rögzítésével, legújabb munkáim már az alapszövet szerkezeti felépítésének manipulációját is tartalmazzák." Hauser Beáta a kötéstan alapelemeit, mint grafikai alapelemeket használja. Néhány színnel, általában a papír alapszínével a fehérrel, s tolla színének megfelelő árnyalatokkal szövi „félsoros fektetett szövéssel” groteszk hangvételű grafikáit. Dobrányi Ildikó, az általa „csík raszteres szövésének nevezett technikájának kialakulását az a családi indíttatásból is eredő kutatói kíváncsiság indította el, amely az érzékszervek összekapcsolódásának, az emlékezet, a látás kódolásának az „objektív kép” leképezésének kérdéseivel foglalkozik. Dobrányi Ildikó a természet részleteinek kiemelésével, felnagyításával a képet az alapszínekre, a kékre, a sárgára, a vöröse, a feketére, és a szövés technikájából is adódó csík raszterekre felbontva törekszik az „objektív kép” létrehozására. E „képbontással” elsőként elkészített „Részlet” című munkáját először, a „+- Gobelin” hívószavú Szombathelyi Biennálén mutatta be 1980-ban. Pápai Lívia kezdetben a Solti Gizella, Hauser Bea és Hegyi Ibolya által alkalmazott félsoros szövés-21
