Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
©Múzeumi J^írlevélj© és a lehetséges szponzorok megnyerésére, akárcsak a „divat", vagy a meghatározott látogatói profilok. Vajon a kisebb, vagy „nem divatos” gyűjteménnyel bíró, illetve a kevéssé vonzó épületekkel rendelkező múzeumok szakembereinek tudása, felkészültsége elegendő tőke lesz-e a piaci versenyben? Egy kurátor Dr. Grin Igor: Jafi Meseországban Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsaba A szerző kötete a Békés megyében, azon belül is Sarkad városában élő cigány kisebbségi közösség híres mesemondójának, Lakatos Jánosnak, - vagy ahogy magát nevezi - Jafinak a meséit gyűjti össze. Azonban kevés lenne azt mondani, hogy a könyv csak egy mesegyűjtemény, a szerző kellő háttéranyaggal és néprajzi ismerettel boncolja ezen mesék jellegét. A Munkácsy Mihály Múzeum friss kiadványa különösképpen fontos szerepet játszik az ország néprajztörténetében, mivel e térségben kevés hasonló gyűjtés történt eddig. A szép számban megjelent hallgatóságnak a szerző elmondta: a mű létrejöttének időtartamával kapcsolatban nem csupán hetekről, hónapokról kell beszélnünk, egy másfél évtizedes munka, ismeretség, valamint barátság áll Grin Igor és mesemondónk mögött. A gyűjtés értékét az is nagyban emeli, hogy Lakatos János művészien frappáns megfogalmazású meséi nem egy egyszerű ember elbeszélései, hanem egy átlagon felüli beszédképességgel rendelkező ember hagyományőrző képzetei. A könyv olvasása során egy igazi vadregényes kalandokkal, szerelemmel és hősökkel teli mesevilágban találhatjuk magunkat. Jafi képzeletvilága kimeríthetetlen, akár minden tárgyról, minden képről egy-egy mesét hallhatnánk. A gyűjtő szavai is arról árulkodtak, hogy a mesék varázsa elsődlegesen nem a történetükből fakad, sokkal inkább abból az egyedi stílusból, ahogy azokat Lakatos János megfogalmazza. Példaként itt megemlíthetnénk a meseszövegek nagy részében előforduló ízes sarkadi szavakat: jány, tíged, vót, aszongya, nízd, fődön. Ahhoz, hogy Jafi mesevilágára mindenki kíváncsisággal gondoljon, elég, ha a címekből ragadunk ki néhányat: A kígyófejű asszony, A bikafejű király, Csillagasszony vagy akár a Jégország királya. A címszereplő Jafi, azaz Lakatos János a helyszínen sajnos egészségi állapota miatt nem tudott megjelenni, de Grin Igor és Szatmári Imre múzeumigazgató szavai, a könyvet méltató gondolatai így is kellő ízelítőt nyújthattak a viharsarki cigány kisebbség mesevilágának most megjelent gyűjtéséből. Mit is mondhatnánk még ahhoz, hogy a könyv minden korosztály érdeklődését felkeltse? Talán Lakatos János meséről való gondolatai a legmegfelelőbbek: „Ez a mese egy olyan dolog, hogy erre mindenki kíváncsi. A mese az unalom elűzője." Mikics Ádám Százéves a Tornyai-múzeum Száz évvel ezelőtt, 1905-ben alapították a Tornyai János Múzeumot Vásárhelyen. A kiállítóhely olykor viharos történetét jól jelzi, hogy Móricz Zsigmond 1923-ban „mintaszerű rendetlenséget" emlegetett a vendégkönyvben, 1936-ban azonban helyesbítette korábbi, gúnyos megjegyzését. Erről is szó esik Dömötör József nyugalmazott igazgatónak a múzeum történetét összegző könyvében. Már 1904 nyarán, az ipari és mezőgazdasági kiállítás alatt megszületett az ötlet Vásárhelyen: nem szabadna hagyni, hogy a néprajzi tárgyak elkallódjanak. Végül csak a következő év elején született meg a törvényhatósági bizottsági határozat, amely a mai Tornyai János Múzeum születését dokumentálja. Minderről Dömötör János: ATornyai János Múzeum száz éve című, igényes, szép kivitelű könyvében olvashatnak az érdeklődők. Az elsősorban Dömötör Mihály és Plohn József fotóival illusztrált kötet az alapítás előzményeitől napjainkig részletesen bemutatja a múzeum sorsát. Az olykor viharos, megpróbáltatásokkal teli történetet bizonyítja például, hogy bár 1914-ben állami támogatással megvették a múzeumépületnek szánt ingatlant, a városvezetés döntése nyomán csak egy évtizeddel később vehették azt birtokba. így amikor Móricz Zsigmond 1923-ban megnézte a gyűjteményt, „mintaszerű rendetlenségben” találta a tárgyakat - erről tanúskodik a vendégkönyvbe írt bejegyzése. 1936-ban aztán újrajárt a múzeumban, ekkor azonban már helyesbítette korábbi mondatát. 1928-ban ugyanis rendszeres nyitva tartással megnyílt a közönség előtt az állandó néprajzi kiállítás. Nagyon fontos része a múzeum életének az őszi tárlat, amelynek 1954 óta ad otthont a város. Az idő múlását szemlélteti például a 25. és 50. kiállítás plakátja, amely szintén helyet kapott a kötetben, ahogy a múzeumnak és kiállítóhelyeinek gyűjteményeit is bemutatja a szerző. Szögi Andrea 200
