Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
Erdélyi Fejedelemség, Mária Terézia (1740-1780) ötszörös dukát 1749. Az Erdélyi Fejedelemség pénzverésének egyik jellemzője volt a többszörös súlyú aranypénzek kibocsátása, a nemzeti fejedelmek és a Habsburg-uralkodók alatt egyaránt. A nagyméretű ezüstpénzek, a tallérok verőtöveivel tízszeres, a féltallérok verőtöveivel ötszörös dukát (egy dukát = 3,5 g arany) súlyban verték az aranypénzeket. Apafi Mihály (1661-1690) uralkodása alatt vertek 50 és 100 dukát súlyban is aranypénzeket, míg Mária Terézia uralmának időszakában a jelenleg ismert legnagyobb címlet az aranyból vert tizenkétszeres dukát volt. A most gyűjteménybe került ötszörös dukát a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában is meglévő féltallér verőtövével készült, s eleddig a szakirodalom nem ismert ilyen veretet. Dr. Tóth Csaba Eberhardt Károly kitüntetései 19. század második fele Eberhardt Károly (1825-1906) az 1848-1849-i magyar forradalom és szabadságharc honvédtisztje volt (1849. január 1-től hadnagy, 1849. június 29-től főhadnagy), aki a szabadságharc bukása után, 1849 augusztusának közepén mint százados Törökországba emigrált. A török hadseregben Abdurrámán efendi néven, kolágászi-ként (kapitányként) előbb a Közel-Keleten, később a krími háborúban és a Kaukázusban harcolt. A magyar és a német mellett megtanult olaszul, valamint csecsen és török nyelven is. Konstantinápolyi tartózkodása idején a világhírű magyar orientalista, Vámbéry Ármin egyik támogatója volt. 1859-ben Kossuth Lajos és a Magyar Nemzeti Igazgatóság hívására utazott Itáliába, s végül olasz királyi tábornoki rangig emelkedett. 1860-ban Garibaldi oldalán részt vett a dél-itáliai harcokban, a döntő jelentőségű volturnói csatában. 1862-ben azonban Emilio Pallavicino de Priola ezredes mellett ő volt az, akinek csapatai megállították Aspromonte-nál a Róma felé vonuló Garibaldi hadseregét. Ezt követően Szicíliában és a szigeteken harcolt a brigantik ellen. Egyes források szerint 1866-ban az ő közbelépése mentette meg Umberto olasz trónörököst az osztrák csapatok gyűrűjéből. Az 1870-es években előbb rendelkezési állományba helyezték, majd nyugdíjazták. Hosszabb ideig élt Pistoiában, ahol városi tisztségeket is viselt. Kossuth becsülte, Eberhardt vele és fiaival is baráti kapcsolatban állt. Feltehetően az 1890-es években telepedett le végleg Magyarországon, a Veszprém megyei Gecsén építtetett házat, ott gazdálkodott. A bemutatott kitüntetés anyag együttesként különösen értékes. A kitüntetések közül kiemelkedik a magyar szabadságharc idején, 1849 márciusában létrehozott, de ekkor csak ideiglenes jelvényekkel adományozott 1848-49-es Magyar Katonai Érdemrend emigrációs keresztje. Ez az arany kereszt az érdemrend eredeti terveihez hasonló, de csak később, 1863- tól Torinóban Kossuth Lajos és néhány emigráns magyar kitüntetett által készíttetett rendjelek egyike. Magyar közgyűjteményben mindössze hét példánya ismert, ezek is változatok. Kiemelésre kívánkozik még az olasz királyi Szent Móric és Lázár Rend tiszti keresztje, amely egy néhány évig adományozott, ritka típus: a rendjelvényen ugyanis korona helyett koszorú függ. Eberhardt nekrológja a tábornok tizenkét kitüntetéséről emlékezik meg, így ezzel a tíz darabbal csaknem valamennyi gyűjteményünkbe került. Jelenleg ismeretlen helyen lappang a Savoyai Katonai Érdemrend lovagkeresztje és az Olaszországi Magyar Légió Emlékérme, amelyeket ábrázolásain jól azonosíthatóan láthatunk. Dr. Cs. Lengyel Beatrix - Dr. Makai Ágnes A Magyar Katonai Érdemrend emigrációs keresztje. 19. század utolsó harmada 200J. június
