Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
m JTúZEUMI J/íRLEVÉLi© kötelességünk. A kiállítás azt mutatja be, hogy milyen sikerrel végezte ezt a felelősségteljes feladatot a Budapesti Történeti Múzeum az elmúlt időszakban. A látogató ezúttal nem egyszerűen Budapest történetével ismerkedhet meg, a megszokott topográfiai és kronológiai rendben, hanem - mint azt a kiállítás címe is mutatja - az új, látványos eredmények bemutatására helyezi a hangsúlyt. Emellett az érdeklődők tájékoztatást kaphatnak a városi ásatások előkészítéséről, a különböző jellegű feltárások során alkalmazott módszerekről, végül az előkerült leletek restaurálásáról, a múzeumi feldolgozásról is. A kiállítás keretein belül bemutatjuk azokat a kiadványokat, amelyek beszámolnak a kutatások eredményeinek a tudományos ismeretek közé illesztéséről is. Az eredmények bemutatásának sorrendjét a különböző típusú feltárások adják. Megtalálhatjuk az ún. nyomvonalas feltárások (autópálya feltárások, út- és közműépítések), az ipari parkok és a bevásárló központok zöldmezős beruházásai, a lakóparkok építése során feltárt lelőhelyeket, és természetesen a már említett történelmi városrészek, sokszor nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű emlékeit. Valamennyi feltárást természetesen nem tudjuk bemutatni. A válogatás a legkiemelkedőbb régészeti eredménnyel járó és a nagyobb jelentőségű fejlesztési-beruházási programok során - mintegy 60-70 lelőhely - előkerült emlékeit tartalmazza, az őskori teleptől a római kori helytartói palotáig, a középkori falutól a római villáig. A legértékesebb tárgyakat a kiállítás „kincstárában” tekinthetik meg a látogatók. A tárgyi emlékeken kívül, rekonstrukciók, makettek segítenek a leletek értelmezésében. A kiállítást nemcsak szakembereknek, illetve a régészet iránt érdeklődőknek szánjuk, hanem azoknak a beruházóknak, akiknek törvénykövető közreműködésével kerülhettek felszínre az itt látható kincsek. De várjuk a kiállításra azokat a városlakókat is, akik kíváncsiak arra, hogy újonnan épült lakóhelyük, munkahelyük, vagy kedvenc bevásárlóközpontjuk épülete, vagy mindennapi útvonaluk alatt milyen értékek kerültek elő. BTM Huszka József, a rajzoló gyűjtő Néprajzi Múzeum 2005. május 14. - október 30. A magyar ornamentika kutatójaként ismert Huszka József (1854-1934) rajztanár és művészeti közíró munkásságát a Huszka József, a rajzoló gyűjtő kiállítás mutatja be. A kiállítással rendezői (Fejős Zoltán, Bata Tímea, Lackner Mónika és Tasnádi Zsuzsanna) nem rehabilitálni akarták Huszka József magyar ornamentikával kapcsolatos felfogását, hanem az általa kialakított és megteremtett tudásanyagot a hagyaték áttekintése és rendszerezése alapján saját korának kulturális környezetében és folyamatával megfeleltetve szándékozták bemutatni. A Huszka-hagyatékot, mely kéziratokból, rajzokból és fényképlemezekből áll, 1937-ben vásárolta meg a Néprajzi Múzeumnak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. A hagyaték közel 1200 rajzának és 300 fotográfiájának nagy része 1880 és 1900 között készült. A Néprajzi Múzeum a szakma történetével s azzal az eszmetörténeti háttérrel már jó pár éve foglalkozik, mely a néprajzi gyűjteményeket s magát a néprajzi kutatást is létrehozta. A tudatosság a múltra és a jövőre egyaránt vonatkozik: 2006-ra a Néprajzi Múzeum Erdély-kiállítást tervez, melyhez Huszka József életművének tanulmányozása egyfajta előkészület volt. Huszka József középiskolai tanulmányait szülővárosában, Kiskunfélegyházán, majd Szegeden és a szarvasi evangélikus gimnáziumban végezte. Beiratkozott a József Műegyetemre, tanári oklevelet azonban már a Mintarajztanodában szerzett. Désen és Zentán tanított, majd Sepsiszentgyörgyön kapott állást, ahol bekapcsolódott a Székely Nemzeti Múzeum gyűjtőmunkájába is. Gyűjtő- és publikációs tevékenysége hírnévhez segítette. Tudatosan újra az élő és jelen kultúra részévé akarta tenni azt, ami feledésbe merült - mondta megnyitóbeszédében Marosi Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke. Egyik legsikeresebb tevékenysége a középkori falfestészet mészrétegektől való megszabadítása volt. Erre főként a protestáns - kálvinista és unitárius - templomokban került sor az 1880-as évektől kezdve. Huszka József elsősorban mint ábrázolóművész végezte dokumentációs munkásságát, de tárgygyűjtő munkássága is jelentős. Akvarellkópiáinak - amelyeknek akkoriban reprodukciós szempontból óriási a jelentősége - a színvilág rögzítésén kívül a kompozíciók és ikonográfiái sajátosságok megjelenítésében is szerepe volt. A magyar szentek ábrázolásában fényképekhez illő pontosságra törekedett, s különös gondot fordított a Szent László legendához kapcsolódó képek ábrázolására. Az ornamentikában magyar sajátosságokat kereső kutató az elsüllyedni látszó kultúrát a 19. században szokásos módon dokumentálta. A kiállítás, melyet elsősorban néprajzkutatóknak, művészettörténészeknek és rajztanároknak 191
