Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
©i^ÚZEUMI J/^ÍRLEVÉLJ© tétes kerámia népességének leletei is, természetesen életmódjuk látványos ismertetésével. A kiállítás így három részre fog tagolódni: középső bronzkorra, kora római korra és törökkorra. BÉKÉSCSABA Hugyecz László és Rózsa Ibolya fazekasok kiállítása Munkácsy Mihály Múzeum 2005. május 19. - június 26. Hugyecz László és Rózsa Ibolya Békéscsabán élő fazekas házaspár. Mesterségüket, a fazekasság tudományát Hódmezővásárhelyen tanulták Száva Nagy Mátyásnál. Hugyecz László 1963-ban született Békéscsabán. Első szakmai sikerét már tanuló korában elérte, 1985-ben egy szegedi népművészeti pályázaton különdíjat kapott. A későbbiekben részt vett a siklósi és a mezőtúri fazekas pályázatokon, majd az Országos Népművészeti Kiállításon 1996-ban harmadmagával „Gránátalma-díjat” nyert, 2000-ben pedig ezüst fokozatra értékelték a kiállított munkáit. Első önálló kiállítása Békéscsabán volt 1997- ben „Ördöngös mesterség” címmel. Az elmúlt években bemutatkozhatott a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron, illetve a Hagyományok Háza meghívására Franciaországban és Olaszországban is. A Békés Megyei Népművészeti Egyesület tagjaként hazánkban számos alkalommal vett részt csoportos kiállításokon, többek között a Nemzeti Színházban, illetve a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. Alkotásai a Békés megyei szlovákok és az Alföldön élő magyarok tárgykultúrájából merített formavilágot ötvözik. Hagyománykövető cserépedényeket készít művészi színvonalon: főzőfazekakat, bográcsokat, tepsiket, sütőtálakat, tortaformákat. Az étkezéshez, terítéshez szükséges készletek, kiegészítők elkészítésébe besegít felesége, Rózsa Ibolya is. Habár ezek a főzőedények nem reprodukciói a régi fazekaknak, de küllemüket s funkciójukat, a lényeget átörökítik; a kisugárzásuk s a színük - melyet legendásan „Hugyecz-zöldnek" mondanak - teszik oly egyedivé ezeket a tárgyakat. Használatuk pedig szintén összeköti a múltbéli és a jelenkori konyha tűztereit: mindegy, hogy búbos kemencében, szabad tűzön, avagy gáztűzhelyen főznek-e benne. A cserépedények mellett László cserépkályhát és kandallót is készít. Termékeik a Népművészeti Tanács által zsűrizettek, ennek alapján Hugyecz László megkapta a Népi Iparművész címet. Jelenleg a Békés Megyei Művelődési Központ Kézműves Szakiskolájának fazekas szakoktatója, felesége a Békési Úti Közösségi Házak fazekas szakkörét vezeti. Néhány éve megjelent egy, a magyarországi keramikusokat bemutató, „Cserép csodák” című, az Amerikai Egyesült Államokban kiadott és Magyarországon is forgalmazott könyv, melyben mindkettőjük munkáinak fotói is láthatóak. Közös kiállításra eddig Hódmezővásárhelyen, a Városháza Dísztermében, majd Békéscsabán a Meseházban és a Szlovák Kultúra Házában kaptak lehetőséget. Kovács Gábor BUDAPEST „Kincsek a föld alól - Budapest régészeti örökségének feltárása 1989-2004" Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma 2005. május 27-től A rendszerváltás nyomán meginduló fejlesztések és magánberuházások nagy kihívást jelentettek a főváros régészeti kutatásáért felelős Budapesti Történeti Múzeum számára. A beruházások száma a korábbi évekéhez képest megsokszorozódott, s ezzel kellett egyik napról a másikra lépést tartani a régészeti kutatásoknak is. Az intézmény régészei a megelőző 15 évben több száz feltárást végeztek a főváros több ezer beruházásához kapcsolódóan. Az elmúlt időszakban - elsősorban a történelmi városrészek, mint a budai Vár, a Víziváros, a pesti Belváros, valamint Óbuda esetében - a régészet szinte az építőmunka elengedhetetlen része lett. A városi körülmények között végzett, sokszor az építkezés kivitelezéséhez is alkalmazkodó feltáró munka a régészet sajátos területe, a városi régészet. Ennek legfőbb jellegzetessége az, hogy olyan módon kell az örökséget menteni, hogy az a város természetes fejlődését ne akadályozza. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy a régészeti-történeti emlékek ne pusztuljanak dokumentálatlanul, az információk beépüljenek a várostörténetbe, a maradványok pedig lehetőleg a modern városkép részét alkossák. A városi régészet egyúttal egyfajta gazdálkodás a régészeti kincsekkel, melyeket a következő generációk számára átmenteni 190
