Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
mint a szüntelen metamorfózis helyét fogalmazta meg, a pusztulás, átalakulás, épülés kellékeiként bukkannak elő az uszadékfák, csigák, kisodort kavicsok képein. Élete utolsó, nagyon termékeny korszakában a zsennyei erdőben rátalált egy különös természeti képződményre, a rizomorfa gomba fonalaira, melyeket ráapplikált képeire, hagyta, hogy önálló életet éljenek, sőt önálló képalkotó elemként is alkalmazta őket, például a Székesfehérvárra került két és fél méteres tábláin. A közel ezer darabból álló oeuvre legjelentősebb munkái a Nemzeti Galériába, a Szombathelyi, a Székesfehérvári Képtárakba, a Paksi Múzeumba kerültek, és egy kollekció 2001-ben Papp László gyűjteményébe, Vácra. A Szőnyi Múzeum munkatársai ebből a több mint másfélszáz munkából válogattak azzal a szándékkal, hogy felvillantsák Scholz Erik életművének legfontosabb vonulatait itt, a mestere életműve mellett. Köpöczi Rózsa SZEGED A magyar kortárs képzőművészet legmarkánsabb alkotója Szegeden - Földi Péter Móra Ferenc Múzeum 2005. április 8. - május 22. Földi Péter festőművésznek nyílt kiállítása a Móra Ferenc Múzeumban. A tárait rendezője, Nagy Imre művészettörténész szerint a kortárs képzőművészet legegyénibb hangú, legmarkánsabb szereplőjét ismerhetjük most meg. Földi Péter kapcsán a szakirodalom a következő kifejezéseket emlegeti: szuverén, öntörvényű, stílustendenciákhoz és divatirányzatokhoz nem kötődő. A képzőművész jelenleg is szülőfalujában, Somoskőújfalun él. Nem véletlen, hogy alkotásaiban erőteljesen nyomon követhető a vidéki Magyarország érzésvilága. Szintén merít Földi a népművészet és a néphagyomány mesterkéletlen formáiból. Az egri Tanárképző Főiskola rajztanáraként külön ihletet jelentenek számára a gyermekrajzok. Publikációban is többször szerepelt e témakör. A kritikusok szerint Földi Péter műveiben az ismétlődés és a fogyatkozás gondolatisága keveredik az egyiptomi kompozíciós stílus sajátosságaival. Árvíz a múzeumban Móra Ferenc Múzeum 2005. május 29-ig Két helyen is átszakadt a Tisza jobb parti gátja és közel 75 órán át zúdult az ár a korábban sikerrel megvédett falvakra. Közel 140 millió m3 víz árasztotta el a vidéket, több, mint 2000 épület pusztulását okozva. 2001. március hetedike fekete napként vésődött a Felső-Tisza vidék beregi falvainak életébe. Az akkor már négy éve újra és újra rekordokat döntő tiszai árvíz és a védekezők küzdelmében a víz győzött. Az, hogy ekkora pusztítást okozhatott az áradás, annak is köszönhető volt, hogy a Tisza-mente népe - köszönhetően al 846-ban megkezdett Tiszaszabályozásnak és ármentesítésnek - már biztonságban érezte magát s korábban árvízjárta helyeken is építkezett. Az ezen a vidéken hagyományos építőanyag, a vályog szárazon kiváló,jó hőszigetelő is, ám a vizet nem bírja, szétmállik. A 2001. tavaszi tragédia utáni újjáépítéssel Bereg falvainak életében új időszámítás kezdődött. A korszerű építőanyagokból, az árvízvédelmi szempontokat is messzemenően figyelembe vevő építészeti megoldásokkal készült lakóházak immár nyugodt életet biztosítanak lakóiknak. Az új helyzet minden bizonnyal meg is változtatja valamennyire majd életüket is - mint volt ez mindannyiszor, amikor hasonló történt. A kiállítás ezt a közel két évszázados folyamatot kísérli meg végigtekinteni az ártéri életmódtól a folyószabályozásokon és árvízvédelmi munkákon át a 2001-es beregi árvízig, majd a falvai újjáépítéséig. 151 i
