Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
<m,l¥úZEUMi Hírlevél Dán Reisinger életmű kiállítás 2005. május 9. - május 29. Az 1934-ben született, magyar származású művész egyike az izraeli formanyelv megújítóinak. Ő készítette el többek között az EL AL légitársaság, az izraeli vasúttársaság, és több nemzetközi vásár izraeli pavilonjának arculati terveit. Plakátterveit és grafikáit erőteljes színek jellemzik, önvallomása szerint élettörténetét három szín fejezi ki: a sárga a gyerekkori emléket, a sárga csillag viselésére kényszerült időket idézi, a vörös a felszabadító Szovjet Hadsereg, a kék Izrael egének jelképe. Munkásságának eredménye ma már több mint 200 lógó, 250 plakát, számos csomagolás-, postai bélyeg-, naptár- és kiállításterv. Ő az első designer, aki 1998-ban elnyerte hazájának legmagasabb állami kitüntetését, a tudomány, irodalom, színház és építészet kimagasló eredményeit honoráló Israel Prize-t. Kártya - játék - szerencse - Az Iparművészeti Múzeum játékkártyagyűjteményének kiállítása 2005. május 13. - augusztus 21. A Talon Osztrák-Magyar Kártyatársaság és a Bube, Dame, König Német Játékkártya Társaság 2005 májusában tartja éves közgyűlését. A rendezvényhez kapcsolódva a múzeum saját kártyagyűjteményéből rendez kiállítást. A kiállítás minden korszakból mutat be kártyákat a legkorábbi, XVI. századi fametszetes kártyaívektől, a XX. századi magyar munkákig. Nemcsak játékként érdekes, de fontos kordokumentum a vár-, város és látképes tarokk, mely bemutatja Bécs és Pest-Buda jellegzetes építményeit, a Monarchia városait, várait, erődítményeit. Különleges játék a rébusz-tarokk, a betű- és képrejtvény, amely oktató céllal készült. Külön helyet kapnak a kiállításon a kártyamotívummal díszített tárgyak (doboz, pohár, étkészlet), valamint egy kártyaasztal. A gyermekeket játszósarok várja. Rendezvények A Budafoki Mozart Ifjúsági Zenekar koncertje 2005. május 22-én, vasárnap 16 órától Ünnepi nyitva tartások Május 15. vasárnap (pünkösd) nyitva Május 16. hétfő (pünkösd) zárva Május 17. kedd zárva Május 18. szerda (Múzeumi világnap) ingyenes ZEBEGÉNY Scholz Erik 1926-1995 Szőnyi István Emlékmúzeum 2005. április 16. - június 26. Különös véletlennek, vagy a sors szükségszerűségének tudható be, hogy Scholz Erik képeivel 2005-ben, halála után tíz évvel két helyen is, szokatlan kontextusban találkozhat a közönség. Ez év februárjában az „Újlipótvárosi Klubban” három aktív művész, M. Novák András, Végh András és Gáli Adám a legnagyobb természetességgel vállalták fel, hogy a tíz éve halott mester mellett állítsák ki műveiket, így visszamenőlegesen igazolódott Scholz Erik törekvéseinek máig ható érvényessége. A halott és élő művészek közötti időhatárok elmosódni látszottak. A Szőnyi Múzeumban megnyílt tárlat egy másik összevetés által teremt izgalmas lehetőséget a megmérettetésre. Először történhetett meg, hogy Szőnyi mester művei mellé kerültek az egykori tanítvány munkái. A pályakezdő Scholz Erik 1957-58-ban fél évre kapott útlevelet és öt dollárt egy párizsi tanulmányúihoz. Ebből nyomorgott egy padlásszobában, de mindent megnézett, ami szeme elé került, főleg a kortárs kiállításokat. A párizsi kitérő döbbentette rá, hogy a saját útját kell megtalálnia, mely sem az itthoni szocialista realista diktátumot nem követi, sem az európai modern művészet tucattermékeit. Mindezt súlyos megélhetési gondok közepette kellett véghez vinnie. De ösztönei biztosan vezették ki a természetbe. A zebegényi, a zsennyei táj, az erdők csendje súgta meg, hogyan kell festenie. „Kiteljesült, jó érzéssel éltem a fák között. Bementem egy erdőbe: oda érkeztem, ahol számomra a legjobb. Ösztönösen működtek bennem ezek a dolgok. Hálás voltam a fáknak, talált fadarabokból bálványokat csináltam nekik. Kifaragtam, megfestettem őket, otthagytam a fák között eldugva. Újra meg újra megtaláltam őket. Úgyszólván kultikusan éltem benn az erdőben.” Műveit tehát kultikus tárgyaknak is mondhatjuk. Olyan prehisztorikus emberként fogalmazta meg önmagát, aki valamikor erdőlakó lehetett. A képeken így kerültek a fák közé a figurák. Kicsit olyanok, mintha meglátnának és megbámulnának téged - nézőjüket. A korai figurális képein sem a látvány érdekelte, hanem az emberi szituációk, a kommunikáció megdermedése, az ember arctalan tömeggé válása, eljutott az emberi figura jelszerű ábrázolásáig. A természetet nem úgy látta, mint mestere Szőnyi István, bár mindketten szinte panteisztikusan tisztelték azok erőit. A folyópartot, 150
