Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
___________________________L illetve katonai beszállásolások formájában hárították hazánk adózó lakosságára. De a magyar nemesség egy része is kárvallottja lett a kormányzat szorult helyzetének: az udvarnak kifizetett összegek fejében külföldi kereskedők és hitelezők monopóliumot szereztek az uralkodótól bizonyos árucikkekkel való kereskedésre, s ez korlátozta vállalkozó nemeseink gazdasági lehetőségeit. A politikai elégedetlenség mellett e rétegek helyzetének kedvezőtlenné válása is szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharc kitörésében. Czigány István (Hadtörténeti Intézet) A hadtápellátás problémái II. Rákóczi Ferenc hadseregében című előadásában kifejtette, hogy Rákóczi állama európai méretekben is jelentős, mintegy 40-60 000 fős hadsereg eltartását kísérelte meg. Ilyen létszámú hadsereg ellátása, nemcsak a kuruc államnak, hanem a kontinens közepes nagyságú államai számára is nagy kihívást jelentett. Az előadás felvázolta azokat az intézményi struktúrákat és ellátási technikákat, amelyekkel a kuruc hadsereg zsold-, élelem és ruházati ellátását meg kívánták oldani. Választ adott arra is, hogy valójában mit jelentett a hadsereg regularizálása, illetve hogy az adott pénzügyi, gazdasági, valamint hadszervezeti viszonyok között ebből mit tudtak megvalósítani. Zachar József (Eszterházy Károly Főiskola) Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén címmel megtartott előadásában Ady Endre egyik költeményét idézte. A zseniális költőnagyság „A kuruc halála" című versében mély beleérzéssel a Habsburg-ellenes magyar szabadságküzdelmek korszellemét így jellemezte: „Ha labanc lesz a kuruc, / Hogy tud mosolyogni magában, / így szól: kuruc a karom, / Hát hadd legyen labanc a lábam.” Ám ugyanígy, ugyanilyen természetesen ennek fordítottja is igaz volt, a „labanc lábú" magyart odasodorta sorsa, hogy karját a kuruc ügyért emelje magasba. A kutatótörténészek számára jól ismert korabeli jelenség volt, a csak az utókor által mereven egymással szembeállított, két tábor közti átjárás. Különösen nagy számban nyilvánult meg ez a nyolc esztendőn át vívott Rákóczi-szabadságharc idején. Ez ugyanis az Oszmán Birodalom ellen folytatott nagy felszabadító háború lezárultát követően, szinte másnap megindult, és a nagy nyugat-európai koalíciós összecsapás, a spanyol örökségért kirobbantott Habsburg-Bourbon dinasztikus háború körülményei közt folyt. E háborúban való alkalmazásra az egyre nagyobb létszámú császári állandó hadseregben a bécsi udvar egyre nagyobb számban számított a magyar királyságbeli felségterületeken szabadon toborzottakra is. Míg korábban, főleg a török ellen, de a megelőző franciaellenes nyugati harcokban is jól bevált magyar könnyűcsapatok harcosainak nem volt alternatívája, ezúttal a szabadságharcban való részvállalás is adottá vált. Mivel II. Rákóczi Ferenc seregei az első években egyre csak növekedtek, és a bécsi források szerint is elérték a hatvanezres nagyságrendet, joggal merült fel a kérdés, hogy közülük hányán, milyen arányban rendelkeztek császári hadimúlttal. Ezúttal osztrák hadilevéltári forrásfeltárás alapján az előadó elsőként arra tett kísérletet, hogy bemutassa, kik is irányították a szabadságharc csúcspontján a 67 lovas-, 38 gyalog- és 8 udvari ezredből álló magyar hadsereget. Mészáros Kálmán (Hadtörténeti Intézet) II. Rákóczi Ferenc ménese 1711-ben című előadásában egy eddig kiadatlan és a szakirodalomban ismeretlen forrást elemzett, melyek a hazai lótenyésztés korai időszakára vet fényt. II. Rákóczi Ferenc fejedelem ménesének 1711. május 30-án készült összeírása nagyméretű, táblázatos formában összeállított kimutatás a lengyelországi Sztrijben lévő fejedelmi ménest veszi számba az emigráció kezdetén, amikor nyilván még a teljes lóállomány együtt volt, vagy csupán kisebb veszteség érte. A kimutatásban tételesen szerepelnek az „öreg kancák” bélyegjegyük számával és azévi csikaik feltüntetésével együtt. Külön rovatban szerepelnek a „negyed- és harmadfű", valamint a „tavalyi paripa és kanca csikók", végül a „meg hágattatott kancák” felsorolása következik, utalva a tenyészménekre is. Igen érdekes a lószínek gazdag árnyalatainak megnevezése, 25-30 féle szín megkülönböztetése (almás szürke, babos tarka, kesely, piros pej, seregély szőrű, szög, szépé stb.). A lovak származási helyéről is külön rovat tájékoztat. Az Erdődi és Aspremont név alatt feltüntetett lovak minden bizonnyal a fejedelem rokonainak, nagynénje férjének és sógorának méneséből származtak, de a császárpárti Bánffy György erdélyi gubernátor, Bottyán János néhai kuruc generális, továbbá az árulóvá lett és utóbb kivégzett Ocskay László brigadéros ménesei is a fejedelem tulajdonába kerültek. A Mikes Mihály székely generálistól való állatok valószínűleg ajándékképpen jutottak Rákóczihoz, aki nyilván kellően honorálta kedves híve előzékenységét. Estók János - Wohlné Nagy Ágota ZALAEGERSZEG „A szövőszéktől Krosnoig" Göcseji Múzeum 2004. január 30-ig. A Göcseji Múzeumban a Zalaegerszeg - Krosno (Lengyelország) testvérvárosi kapcsolatok keretében, december 5-én nyílt meg a „Válogatás a II. Krosnoi 6
