Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
m^fúzEUMi Hírlevél Nemzetközi Textilművészeti Biennále anyagából” alcímű, a fenti címet viselő kiállítás. A (pontosan lefordított) cím a magyar nyelvben kevésbé pregnáns, mint a lengyelben - „Z krosna do Krosna” -, a lengyel város neve ugyanis utal a lengyel len-termelésben és textiliparban betöltött, hagyományosan központi szerepére. A Krosnoi Kézműves Múzeum első ízben 2000-ben, másodjára 2002-ben, hagyományteremtő szándékkal rendezte meg a kiállítást, amelyre az első biennálénak a vártnál is nagyobb sikere után immár 17 ország 96 művésze küldte el jelentkezését. A krosnoi bemutatót követően a tárlat anyaga vándorútra indult, amelynek kilencedik, utolsó stációja a zalaegerszegi. A Göcseji Múzeum kiállítótermének mérete megkövetelte az anyag redukálását, s a szelektálást követően 62 művész 61 alkotása került bemutatásra. A megnyitón a tárlatot rendező Ewa Mankowska asszony, a Krosnoi Kézműves Múzeum igazgatója vázolta fel a szervezők eredeti törekvéseit. A statútum előírásai szerint a kiállítandó alkotások alapanyagaként - legalább részben - lent kellett felhasználni, méretük pedig 25-60 cm közötti lehetett. A kiállítás végül változatos, izgalmas összképet kínál, amelyen belül a kortárs európai textilművészet számos hangsúlyos törekvése képviselteti magát. A legtöbb kiállító természetesen Lengyelországot képviseli, de öten érkeztek például Ukrajnából is. Hazánkat Szalontai Éva reprezentálja. A zsűri döntése alapján a Grand Prix díjat a lengyel Wlodzimierz Cygan kapta (lásd e cikk illusztrációját). A tárlathoz a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásának köszönhetően nívós, négyszínnyomású, magyar-angol nyelvű katalógus jelent meg Irena Huml bevezető tanulmányával, B/5 méretben. A kiadvány az eredeti, lengyel-angol nyelvű katalógus szerkezetét követi, s a reményeink szerint maradandó emléket állít egy nemzetközi mércével is jelentős, kvalitásos kiállítás magyarországi bemutatásának. Kostyál László SZEGED Vinkler világa III. - „Az én tájaim" Vinkler László festőművész tárlatsorozatának harmadik emlékkiállítása. Móra Ferenc Múzeum 2003. november 28. - 2004. február 1. A művészettörténet szereti a skatulyákat. Azt mondja, tájképfestő, csendéletfestő; beerőlteti őket stílusirányzatokba; igyekszik egyértelművé tenni a dolgokat. Pedig az élet is, a művészet is, és az alkotók java is bonyolultabb az ilyesfajta szimplifikálásoktól. Vinklert nagyon nehéz akár tematikailag, akár stilárisan, akár műfajokat tekintve beskatulyázni. Vinkler László festészete a világról szól, a világból őt ért hatásokról, és az azokra adott sokféle válaszokból. Amikor a Móra Ferenc Múzeumba került életműtöredék rendszeres bemutatási lehetőségeiről beszélgettünk, s egy öt évig tartó kiállítás-ciklus körvonalai alakultak, magam is megrettentem saját gondolatomtól, hogy a harmadik kiállításra Vinkler tájképeit gyűjtsük egybe. Hiszen bár festett tájakat, jórészt szeretett mitológiai jeleneteinek adott mediterrán környezetet, a tájképfestés távol állt tőle. Vagy mégsem? Programként minden esetre igen, de a tájélményektől ő sem szabadulhatott. Amikor e mostani válogatást gyűjtöttem egybe, gimnáziumi magyar tanárom, Stef István dolgozatcímei jutottak eszembe, amelyekkel Ady költői szimbolizmusához szeretett volna közelebb juttatni bennünket, s amely témákat mi, tizenéves kamaszok igencsak kétkedve fogadtunk: „Fáj a táj”, „A táj megvigasztal”, „Feloldódom a tájban” stb. Vinkler László számára is különböző érzelmi-intellektuális élményt jelentett a természet lenyűgöző látványa, fülszabadító élménye, megborzongtató hatása. A főiskolán készített akadémikus tájképeit az itáliai ösztöndíj mediterrán élménye oldja, s az 1939-es két kimagasló jelentőségű képe a Kék Etna és az Ezüst Etna szicíliai hitvallása emeli kiemelkedő szintre. A mester következő évtizedei az intellektus jegyében és a megbízások szorításában teltek. Mély érdeklődése és kreativitása sorjáztatja a görög mitológia újragondolásának metamorfózisait, a megbízásos portrék sorát, majd a hatvanas évek önmarcangoló időszakában a tollrajzok sokaságát és a tusöntvények egymást követő lavináját. Ez a befelé fordulás a hetvenes évek elején egy hirtelen és felkavaró élményben vált a nyitásra, a színességre, a természeti csodák habzsoló befogadására és rendkívül gazdag visszatükrözésére. Ott Kék Etna Nyár 7
