Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
S^^TúZEUMI J^ÍRLEVÉL^© „virtuális tárlatvezetésének" tekinthető előadást is meghallgattak a megnyitó résztvevői. A kiállítás és a kiadvány létrehozását, valamint a magyar konstrukciójú Nyírség-2 eredeti repülőgép megvásárlását a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatása tette lehetővé. A kiállítást az érdeklődők - terveink szerint -2004. február végéig láthatják. Szabó Attila GYŐR Individuális mitológia -Medikai Vénusz - Szép és fiatal Drozdik Orsolya gyűjteményes tárlata Városi Művészeti Múzeum 2004. január 17. - március 15. Ritka esemény Győr életében, hogy egy jól ismert világhírességet, s egyszersmind a város vonzáskörzetéből származó művészt és életművét mutathatjuk be. Drozdik Orsolya a kortárs magyar és egyetemes művészet kiemelkedő személyisége, akinek munkásságát összegző alkotásai először kerülnek bemutatásra Győrött. Az abdai születésű művész a magyar konceptuális művészet korai képviselője, az egyetemes kortárs művészet jól ismert alkotója, a nőiség, a női nem lényegi kérdésével foglalkozó művészek közül a világon élő legkiválóbbak egyike. Munkásságát szigorú következetesség, a nőművész lehetséges szerepmintáinak teljességre törekvő kutatása, az önazonosság mibenlétének sokoldalú elemzése és feltárása, a női nem társadalmi szerepének kritikus szemlélete és szisztematikus vizsgálata jellemzi. Békési Leó és Alexovics László szakkörét követően, 1970 és 1977 között a Magyar KépzőművészeMolnár Farkas lakása. Rajzasztal ti Főiskolán végezte művészeti tanulmányait, majd Amszterdamon és Kanadán át New Yorkba emigrált, ahol ma is él. Jelenleg Svájcban tanít. Kiállításait és a róluk írt szakirodalmakat oldalakon keresztül olvashatjuk, egy-egy alkotói korszakára jellemző műveit remek katalógusok sora mutatja be. Művészetében a kezdetektől rajzokat, akvarelleket, festményeket, fotókat, verseket, szövegrészieteket, hagyományos és nem hagyományos képzőművészeti elemeket használ, videofilmeket, performanszokat, installációs műveket készít. Eszközhasználata rendkívül széles, s ma is folyamatosan bővül. A főiskolán az első két évben festészetet tanult, majd grafikus lett és a pszichoanalízis eredményeit tanulmányozta. Korai műveiben önmagát igyekezett meghatározni. Először 500 lapból álló rézkarcsorozatával tűnt fel, amelyek hangnemét Kondor Béla és Goya grafikáinak hatása alatt személyes monológra és naplószerű költői utalásokra építette, majd 1975-77 között megalkotta az Identifikáció, Szituációk, Közhelyszimbólumok, Szempillantás és sóhajtás és Individuális mitológia I-VII. című műveit, bemutatta Akt című kiállítását, amelyhez már performansz is társult. Ezekben Magyarországon elsőként vetette fel a női testábrázolás férfi szemszög szerint kialakult kliséiben rejlő problémákat és a gender-specifikus nőművészet létezésével kapcsolatos alapvető kérdéseit, továbbá a személyes, kulturális és intellektuális emancipáció szükségességét. 1976-77 között a Rózsa-kör tagjaként tevékenykedett. 1975-től 1980-ig főleg performanszokat és videofilmeket készített, amelyekhez modellek, táncosnők és saját testének fotóit használta fel. Előbb a női test és a nőművész testének helyét vizsgálta a művészettörténeti hagyományban, majd a nemi hovatartozás és a képzőművészeti diskurzus kapcsolatát elemezte. Önábrázolása nem szokványos önarckép, Bérház, Bp. XII. Kékgolyó u. 10. Kilátás a tetőteraszról 44