Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
m^TúzEUMi Hírlevél J© Havas-villa. Kilátás a felső teraszról Toldy Ferenc utcai homlokzat a Halászbástyáról hanem olyan nőkép-alkotás, amely kiszabadul a patriarchális nőszemlélet keretéből. A Pornográfia I-IV. című fotósorozatban (1978-79) például a kettős önarcképek több variációját alkotta meg, amit az én-kép (a művész fotója) és a nő-kép (a pornómagazinból kivágott pornókép) egymásra vetítésével oldott meg. A mű itt egyszerre szerepmodell-ábrázolás és reprezentáció, amely a maga pszichikai mélységében tárja fel a nőszerep sztereotípiáival kapcsolatos társadalmi problémákat. 1980 után is az ön-megkettőzés módszerét használja, de szimbolikusabb formában. Alteregókat, pszeudó-személyeket talál ki művei megalkotásához és a természet és az emberi test tudományos reprezentációjának elemzésével foglalkozik, hogy különböző szempontokból kritikát gyakorolhasson a múlt és jelen negatív nőmegítélése felett. Az Én fabrikálása: A Test-Én (1993) és a Medikai Erotika (1993) című installációinak központi témája például a saját, (Medikai) Vénusz testbe öntött test-mása, amelyben a nő egyszerre alanya és tárgya a tudós férfitekintetnek. Az Edith Simpson szellemi öröksége című művében (1986) a Leibnitz természetfilozófiájára oly nagy hatást gyakorolt női tudós - Anna Conwey Finch - munkásságát alapul véve, egy fiktív alteregó - Lady Anna - testébe bújva, a tudományos múlt korrekcióját valósítja meg, hogy visszaemelje a kollektív tudatba az elfeledett zseniális tudósnő természettudományos eredményeit. A szép és fiatal című installációjában (1997) pedig a kozmetikai szépségipar kritikáját fogalmazza meg, egy kitalált művésznő, Oshi Ohasi fiktív alkotásain keresztül. Célja, hogy negligálja a szépség-és reklámipar által társadalmi elvárássá, kötelezővé tett női szépség-szerepmodellt, amely a nőktől nem ugyanazt várja el, mint a férfiaktól, vagyis hogy saját teljesítményük által kerüljenek társadalmi pozícióba. Drozdik Orsolya életműve páratlan a magyar képzőművészetben, amelyhez amerikai tartózkodása ellenére oly sok szállal kötődik. Külföldre távozását követően is rendszeresen jelen volt és van műveivel a jelentősebb budapesti kiállításokon. A mostani gyűjteményes tárlat már harmadik nagyszabású önálló hazai bemutatkozása. Munkásságát hazai és nemzetközi művészettörténeti kontextusban elemezve, disszertációjában dolgozza fel, amely a Városi Művészeti Múzeum gondozásában kerül ez évben kiadásra. N. Mészáros Júlia 45
