Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
m^úzEUMi Hírlevél Besztercebányán a város főterét és környékét jártuk be. Útközben a Stureci-hágónál a sziklafalba illesztett bronz Görgei-emlékműre figyelhettünk fel, majd elhaladván Árva vára alatt, a Jablunkai-hágónál elértük a lengyel határt. Első napi kötött programunknak megfelelően elkanyarodtunk Oswiecim, az 1940-től Auschwitzként elhíresült haláltábor-emlékhely irányába. Délután 4 órakor értünk a buszokkal zsúfolt parkolóba, a fogadóépület elé. Gyakorlott magyar nyelvű idegenvezetőnk, Szabó Tereza már várt minket. Tőle tudtuk meg, hogy az emlékhelyet évente mintegy 800.000 külföldi látogató keresi fel, a legváltozatosabb korosztályi és személyi összetételben. Noha az itt megforduló tömeg hatalmas, s mi is többször találkoztunk-keveredtünk más csoportokkal, a tábor bejárásánál ez valahogy mégsem öltött zavaró mértéket: a vezetők végtelen ügyességgel magukhoz várták a csoport tagjait, s együtt, mégis elkülönülve mentünk végig a stációkon. Auschwitzról nehéz bármit írni, leginkább látni kell. A hírhedtté vált főbejáratot és feliratát, a 11. számú épületet, a „Halálbarakk''-ot, ahonnan az udvaron mára rekonstruált "kivégzőfal”-hoz vezetett az út; a krematóriumot, a gázkamrát, a börtönbeli büntetőcellákat. A kétsoros drótkerítés mögött 28 emeletes épület áll, amelyekben a pincéket és a padlásteret is kihasználva helyezték el a foglyokat. A tábor bejárása során egyre szótlanabbá, komorabbá vált mindenki. Összességében nyomasztó és iszonyatos az élmény, amelyet olyan dolgok tesznek elborzasztóan személyessé, mint a hátramaradt bőröndök, szemüvegek óriási halmazai, csecsemőruhák, ivóedények, körömmel falba karcolt rajzok. A két világháború közt üresen álló katonai laktanyát 1940-ben alakították át a nácik koncentrációs táborrá, hogy aztán 1941 -ben a tőle 3 kilométerre, Bzezinka falu mellett Auschwitz II. Birkenau néven újabb, méreteiben is elképesztő megsemmisítőhelyet hozzanak létre. Az eredeti tábor egykori kaszárnya-épületei ma megtekinthetők, bennük az emeleteken az áldozatok révén érintett nemzetek által létrehozott egy-egy kiállítással. Mi a magyar kiáilításrészt néztük meg, a fém-üveg-plexi kombinációjú installációs- és látványelemek, valamint a modern technika vívmányainak bevetésével szellemesen, sokoldalúan kialakított bemutatót. Már erősen alkonyodon, amikor átértünk Birkenauba. Míg Auschwitz zártságával, szűkösségével telepszik rá a lélekre, a hajdani II. tábor nagyságával: noha a bombázások, rombolások eltüntették a barakkok jó részét, helyüket mégis - ameddig a szem ellát - híven jelzik a kemencékhez tartozó kémények; 45 téglabarakk és 22 faépület pedig még ma is majdnem épen áll. A főkapun át a tábor belsejébe, a távoli facsoportokig nyílegyenesen húzódó vasúti vágányokon mindig friss a virágkoszorú: mellette a sivár vasúti rakodó-rámpa, ahol a beérkező fogolyszállítmányokat szelektálták, s munkába vagy egyenesen a halálba küldték őket. A barakkokban képet alkothattunk a foglyok embertelen elhelyezési körülményeiről: a mocsaras területen alapozás nélkül emelt épületekről, a deszkapriccsekről, amelyen elképzelhetetlenül összezsúfolva nyomorogtak, a katasztrofális egészségügyi viszonyokról. 1942-45 közt közel másfél millió ember élt és halt meg itt. Az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs tábor 1979-ben került fel az UNESCO Világ- és Nemzeti Örökség listájára. Este értünk Krakkóba, az Európa Kulturális Fővárosa címmel kitüntetett, közel egymillió lakost számláló, látványosságokban bővelkedő nagyvárosba. Másnap a Krakkói Nemzeti Múzeumban találkoztunk vendéglátónkkal, az egész napos programra minket elkísérő Karolina Graharczykkú, a múzeum külkapcsolatokért felelős munkatársával. A múzeum központi épületében az iparművészeti állandó kiállításban gyönyörködtünk, amely 1.800 m2-en, több mint 3.500 tárgy révén a kora-középkortól a szecesszió időszakáig ad áttekintést a lengyelországi aranyművességről, kézműiparról, bútorkészítésről, kerámiákról és üvegről, hangszerekről, a Judaikák és a szabadkőművesség speciális emlékeiről. - Ezt követően elindultunk az 1978 óta szintén a Világörökségek sorában nyilvántartott városközpontba. A Főtérre, az Európa legnagyobb középkori terén álló gótikus és reneszánsz elemeket őrző Posztócsarnokba (Sukiennice) igyekeztünk, amelynek földszintjén boltocskák, kávézók, emeletén pedig a Nemzeti Múzeum részlege: a Lengyel Festők Képtára található. Itt a 18-19. század külföldön kevéssé ismert lengyel történelmi festészetének és impresszionozmusának néhány kiemelkedő alkotását, Piotr Michalowski, Jan Matejko és kortársaik műveit tekintettük meg avatott vezetéssel úgy, hogy a helybeli kolléga még magyar párhuzamokkal is igyekezett tárlatnézésünket minél érzékletesebbé tenni. - Délben felmásztunk a Visztula partján álló mészkődombra, a királyi és püspöki székhelyként működő Wawelbe, s két csoportra osztva néztük meg a Királyi Palota kiállítását. 388
