Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
©k^TúZEUMI ^ÍRLEVÉLJ© Róth András a múzeum könyvtárának a vezetője erre az alkalomra készítette el az „Olomvirágok, nyomdász ornamentikák" című szép és hangulatos kamara kiállítást, természetesen a könyvtárának az anyagából. Ezidőben jelenik meg, az elmúlt évi előadásokat tartalmazó kiadvány is, ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek (Alapító szerkesztők: Károlyi Zita, Kovács Petronella. Felelős kiadó: Zepeczaner Jenő, Székelyudvarhely). A konferenciák számából adódóan már a negyedik kötet. A szervezőmunka elsősorban Károlyi Zita és munkatársainak az érdeme, a folyóirat mindennemű munkája annak megteremtőjét, Kovács Petronellát dicséri. Köszönjük fáradozásaikat - a szervezőknek, az anyagi hátteret biztosító NKA Iparművészeti tagozatának és az Illyés Alapítványnak! Reméljük, hogy ez a szakmai fórum is még sok-sok éven át szolgálhatja nemzeti értékeink további megmentését. B. P. J. Miseruhák a századfordulón - válogatás a felső-háromszéki plébániák gyűjteményeiből Kézdivásárhely, Céhtörténeti Múzeum 2004. október 21. - 2005. február 28. A kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum és a Múzeumbarátok Egyesületének tevékenysége a helyi kézművesség emlékanyagának bemutatása, az ebben gyökerező polgári kultúra kutatása, ápolása, valamint a szokásos képzőművészeti kiállítások szervezése mellett kiterjed a műemlék- és műtárgyvédelemre is, függetlenül attól, hogy népi, polgári, egyházi vagy egyéb jellegű tárgyakról van-e szó. Ennek szellemében, 2004 októberében, a múzeum időszakos kiállítótermében miseruha kiállítás nyílott. Az alapötletet az a komplex települési értékfelmérés adta, amelynek során fiatal budapesti művészettörténészek leltárba vették Felső-Háromszék római katolikus plébániáinak különböző egyházi ingóságait. Felfigyeltek arra, hogy míg a kegytárgyakat, kelyheket általában használják, addig a régi, divatjamúlt, használaton kívüli egyházi ruhákat (miseruhák, dalmatikák, pluviálék és kiegészítőik: stólák, manipulusok) valamint az egyéb liturgikus textíliákat (oltárterítők, vélumok stb.) sok esetben kedvezőtlen körülmények között őrzik. A kiállítás gondolatával Várallyay Réka művészettörténész (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal), egyike a felmérést végző szakembereknek, kereste meg múzeumunkat. Úgy gondolta, hogy amellett, hogy bemutathatjuk a széleskörű közönségnek magukat a ruhákat, mint értékes tárgyi emlékeinket, felhívhatjuk az illetékesek - jelen esetben a papok, egyházi gondnokok - figyelmét a szakszerű tárolás, őrzés fontosságára is. Bár mindegyik felső-háromszéki plébánia gazdag miseruha-gyűjteménnyel rendelkezik, a korábbi felmérésen készült adatlapok és fotók alapján négy plébániáról (Kézdiszentlélek, Kézdikővár, Esztelnek és Gelence) gyűjtötték össze a szervezők a kiállításra kerülő darabokat. A tárlaton látható 22 miseruha 1880 és 1910 között készülhetett. Egy részük gyönyörű kézimunka, más részük budapesti és bécsi gyárak terméke. Köztudott, hogy erre az időszakra egyházművészeti szempontból legfőképpen a historizálás, a régi formák felelevenítése jellemző - így a kiállított darabok között felismerhetőek az egyenes vonalú, római típusú reneszánsz, a hegedű alakú barokkos, vagy akár a középkori, bő, palástszerű, borommei típusú miseruhák is. Az alapanyagokat, textíliákat tekintve is változatos a kiállítás. Leggyakoribb az egyszínű, szövésében mintázott selyemdamaszt, de szép számban akad súlyosabb, barokkos virágos szöveteket utánzó, arany-ezüst szállal átszőtt brokát és ritkábban bársony is. A díszítések az egyedi, értékes kézimunkától a gépi szövésű mintás szalagig terjedő skálán mozognak. Előfordulnak nemzeti, sőt népi tendenciájú, az úrihímzések motívumait idéző különböző hímzésfajták, de változatos domborítású, gyöngyös, flitteres díszítések is. A miseruhákat és szerpapi köntösöket ékesítő kereszteken vagy széles sávokon általában növényi ornamentika - búzakalász, szőlőtő, tövis, bogáncs, rózsa, liliom - látható, de találunk Krisztus monogramokat (XP, IHS) és keresztre feszített Jézust is. Jó néhány darab Budapesten, Rétay Béla és Benedek 382
