Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
©L^TúZEUMI TÚ'RLEVÉLJ© Lajos Egyházi Műipari Intézetében készült, ezek bélésében ott van a gyári selyemcédula. A tablók, magyarázó szövegek elkészítéséhez szükséges tudományos adatgyűjtés Kézdivásárhelyen és Budapesten folyt. A munkát nehezítette az, hogy Magyarországon is ritkaságszámba megy a hasonló jellegű kiállítás és a szakirodalomban igencsak kevés a századforduló egyházi művészetére, kiváltképp a háromszéki római katolikus miseruhákra vonatkozó adat. Ennek ellenére, a 13 darab tabló révén sok művelődés- és művészettörténeti ismerettel gazdagodhat az, aki a kiállítást megnézi. A látogatók részletekbe menően megismerhetik a római katolikus liturgikus öltözetet, annak fajtáit, az egyes ruhadarabokat, a liturgikus színek jelentőségét, valamint a textíliákon és a díszítéseken látható gyakori keresztény szimbólumokat. Nyomon követhető a miseruhák története, formai és díszítésbeli változása a középkortól a 19-20. század fordulójáig. Több tabló foglakozik a századfordulón virágzó oltáregyletekkel. Ezek az egyletek bécsi mintára alakultak országszerte, és fő feladatuknak tekintették az oltáriszentség minél teljesebb imádásának gyakorlását, valamint a szegény templomok megsegítését pénzbeli adományokkal, a szükséges tárgyak beszerzésével vagy elkészítésével. Jelentős tevékenységet folytattak a Kézdivásárhely központú kézdi-orbai esperesség oltáregyletei is. Mi több, 1904 tavaszán nagyszabású miseruha kiállítást szerveztek Kézdivásárhelyen. így a Céhtörténeti Múzeumban felállított tárlat egyben centenáriumi ünnepség is. A kiállítás előterében Sarudi Sebestyén József építészmérnök (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) 6 fotótablója áll, amelyek a kézdiszentléleki, a lemhényi és a gelencei műemléktemplomok művészettörténeti fontosságú freskóit, építészeti elemeit mutatják be. A kiállítást rendezte és a tablók szövegeit írta: Várallyay Réka (Budapest). A miseruhák felmérésében részt vett: Gebauer Imola, Kovács Zsuzsanna, Mérai Dóra, Mordovin Maxim, Várallyay Réka (Budapest) és Takó Anna (Kézdivásárhely). Az anyaggyűjtésben közreműködött: Dimény Erika (Kézdivásárhely) és Terdik Szilveszter (Budapest) Grafikai terv: Péter Alpár (Sepsiszentgyörgyi A kiállítást támogatta: Kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (Budapest), Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó (Sepsiszentgyörgy), Tc3 Építésziroda (Sepsiszentgyörgy). Dimény Erika, muzeológus, Kézdivásárhely Múzeumok és gyűjtemények Új igazgatók Kiss Imre\ a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója > M. E. Hogyan lesz régészből a Vendéglátóipari Múzeum igazgatója? Foglaljuk össze, honnan érkeztél e múzeumi világba?Milyen szakon végeztél? > К. I. Az ELTE-n végeztem, régészet és sémi filológia szakon. Eredetileg történelem szakos is voltam, de a történelmet másodév végén leadtam. Az Arab Tanszék volt akkor a sémi filológia tanszék is, ahol arabot és sémi nyelveket tanítottak. Czeglédy Károly volt a professzorom, hallgattam Fodor Sándort és Iványi Tamást, ugaritot olvastunk Maróth Miklóssal. Évfolyamtársam volt arab szakon Fodor György, aki most a Pázmány rektora. > M. E. Miért hagytad mindezt abba? > К. I. Úgy hagytam abba, hogy amikor 1984-ben végeztem, elvittek egy évre katonának - mert előtte nem voltam -, megszületett a két gyerekünk, s nem volt mese, pénzt kellett keresnem. A szakdolgozatomat klasszika archeológiából írtam Szabó Miklóshoz, a Magyarországra került Syria provinciából származó szoborfejek témából - részben a Szépművészeti Múzeum, részben a Déri Múzeum anyagából. Annak idején, végzés után rettenetes érzés volt, hogy mindezt nem folytathattam. Utólag mindennek már nagyon örülök. Mindig nagyon mozgékony voltam - már a középiskolában is -, ezért a kereskedelem tűnt olyan területnek, ahol a szervezőkészségemet, mozgékonyságomat, emberekkel való könnyű kommunikációs készségemet tudnám gyakorolni. Külkereskedő lettem. > M. E. Bölcsészdiplomával? > К. I. Igen, akkoriban nyitva volt a lehetőség a más pályáról érkezettek előtt, én pedig jól tudtam arabul és angolul, és létezett egy kifejezetten külkereske-383
