Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
©Sb^TúzEUMi Hírlevél m házakat. Már maga az elnevezés is érdekes, hiszen a folyó folyik, a ház pedig egy helyben áll, mégis úszóháznak hívják. Névkutatók szerint, akit, vagy amit igazán szeretnek az emberek, azt becézik sokféleképpen. Az úszóházaknak a szegedi nép igen sok nevet adott: deszka, regatta, klub, fürdő ház. Mint Bátyai Gitta kifejti, igazán a 20-as években szaporodtak meg az úszóházak a folyó mentén. Szegediek ezrei hűsöltek ekkoriban egy-egy nyári napon a Tiszánál. Az úszóházakban gyakran szólt a rádió, így a folyószakaszon folyamatosan tánc zenét hallgathattak az ott lévők és környékbeliek. A háború után lehanyatlott az úszóházak világa. Ami megmaradt regatta, azt is államosították. A 60- as évektől kezdve azonban ismét beindult az úszóházi élet. Új szerkezetek készültek, a későbbiekben megjelentek a motorcsónakok is a folyón. Egyre több lett a vitorlás. A tiszai kikapcsolódás egyszerűen „sikké” vált. Bátyai Gitta kutatásai szerint a 70-80-as évekre azért kezdett csökkenni az úszóházaknak a társadalmi életben betöltött szerepe, mert a második gazdaság önkizsákmányolása folytán az embereknek egyszerűen már nem jutott annyi idejük a kikapcsolódásra és a vízi szórakozások nyújtotta örömök élvezetére. A szerző a kiadványban sorra veszi az egyes úszóházakat és közli mindazon információkat, amelyek alapján rekonstruálható egy már letűnt kor világának kedvenc időtöltése. A kötet fontos adalékul szolgál a XX. századi szegedi mindennapok történetéhez. Egy felfegyverzett közintézmény Kiad.: Móra Ferenc Múzeum, Szeged. 2004. A nemzetközi tekintéllyel bíró szakértő, Temesváry Ferenc hosszú évek óta rendszerezi a Móra Ferenc Múzeum fegyveranyagát. A munka végeztével egy kétkötetes kiadványban mutatja majd be a gyűjteményt az érdeklődőknek. Talán egy laktanyában sincs darabszámra annyi hadieszköz, mint a múzeumban. A különbség persze nyilvánvaló, a hadseregben - főszabály szerint - a modern technika termékeivel szembesülhetünk, a közgyűjtemények raktáraiban viszont az elmúlt évszázadok fegyverei bújnak meg. A Móra Ferenc Múzeum sok ezer olyan tárgy, dokumentum tulajdonosa, melyek háborús eseményekhez vagy más egyéb katonai jellegű tevékenységhez köthetők. A hadieszközök pontos számát azért nehéz megmondani, mert a történelem során nem egyszer volt példa arra, hogy a mindennapi élet használati tárgyai (kaszák, kapák, fokosok, balták) egyik pillanatról a másikra fegyverré váltak. Felkelés, forradalom, parasztlázadás, háború idején a délelőtt még mezőgazdasági munkára használt kasza, estére emberölésre alkalmas eszközzé alakult. Miután véget értek a rendkívüli események, s megint következtek a hétköznapok, a kaszával ismét kaszáltak. Éppen ez magyarázza azt, hogy a múzeumi élet lehető legbékésebb területe, a néprajzi gyűjtemény is tartalmaz hadi vonatkozású emlékeket. Természetesen a régészeti tárgyak között is van több száz katonai vonatkozású darab, az igazi fegyverek viszont főként a Fekete házban, a történeti gyűjteményben lelelhetőek fel. Temesváry Ferenc, aki a Magyar Nemzeti Múzeumban - a szakma megítélése alapján - Európa legmodernebb fegyvergyűjteményi raktárát hozta létre korábban, Budapestről jár le Szegedre és igyekszik - mint mondja - „összeszedni" a szerteágazó múzeumi hadtörténeti dokumentációt. A szakember először 1980-ban találkozott a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményével. Akkor Trogmayer Ottó múzeumigazgató kérésére tekintette át a muzeológusok által militáriának nevezett tárgyakat és dokumentumokat. Temesváry Ferenc szerint a szegedi múzeum jelentős tételt felmutató fegyveranyaga azért érdekes, mert általa „nagyszerűen lehet ábrázolni a különböző korok jellegzetességeit.” A közel negyven kötetet jegyző kutató még a 60-as évek elején egy váratlan felkérést követően került kapcsolatba a hadtörténelem tárgyi vonatkozásaival. „ Világ életemben utáltam a fegyvereket. Egy legyet sem tudok agyonütni”- érzékelteti, hogy nem kenyere a háborúskodás. Ma Magyarországon nincs senki, aki nála jobban ismerné a fegyverek történetét. Természetesen a múzeum hadtörténeti gyűjteménye is folyamatosan gyarapszik. A 90-es évtized elején ide szállították be például a Munkásőrség militária anyagát. Meglepő módon a legtöbb fegyver azonban a Tiszából kerül elő. Horgászok rendszeresen jelentkeznek közgyűjteményekben régmúlt korok kardjaival, de szintén nem ritka, hogy hajókotrásokat követően bukkannak fel évszázados fegyverek. Konferencia Kulturális örökség, kulturális közvagyon Országos Széchényi Könyvtár 2004. november 22-23. A konferencia szervezői: Országos Széchényi Könyvtár, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi 371
