Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
©í^Túzeumi Hírlevél németül olvashatók, de emellett gazdag az orosz és francia nyelvű szakirodalom terén is. Jelenleg a múzeumban nincs könyvtáros, az igazgatónő, Vajk Éva látja el a munkák egy részét. A könyvek számítógépes feldolgozásában és a leltározásban egyegy adatrögzítő illetve kisegítő munkatársa segíti. A pápai Kékfestő Múzeum könyvtára Az 1962-ben megnyílt Kékfestő Múzeum kezdetektől fogva a szakma történetére és a jelenére vonatkozó nyomtatott dokumentumokat gyűjti. Nyilvános könyvtárként még nem funkcionál, viszont a kékfestés iránt érdeklődő kutatók rendelkezésére áll a mára mintegy 600 tételt számláló könyvtárával. A gyűjteményben a kékfestő mesterségre vonatkozó teljes hazai szakirodalom megtalálható, melyek közül kiemelendő Domonkos Ottó A magyarországi kékfestés című munkája (Budapest, 1982), magyar és német nyelven. Az utóbbi években sikerült beszerezni nemzetközi kékfestő irodalom néhány nélkülözhetetlen kötetét, így a lengyel, szlovák, német, angol, örmény kékfestés alapműveit. Szinte hiánytalanul megtalálható a Kelmefestő újság, néhány példánya a Dunántúli iparos kereskedő című lapnak mely a korabeli nyomási- festési ismeretet nélkülözhetetlen forrása. A gépesített technológiára vonatkozólag gépkönyveket is őrzünk, melyből néhány szerkezet a múzeumban eredetiben is megtekinthető. A korabeli festési eljárásokra és festőnövényekre vonatkozó anyagokat is rendszeresen gyűjtjük, és célunk, hogy a textilnyomásra vonatkozó nemzetközi szakirodalom is könyvtárunkat gyarapítsa. Az alábbiakban bemutatjuk a Textilmúzeum Alapítvány kiadásában megjelentetett kiadványokat, melyek a budapesti Textilmúzeum és a pápai Kékfestő Múzeum tevékenységébe, kiállításaiba engednek bepillantást. Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003. Főszerk.: Méri Edina. Kiad.: Textilmúzeum Alapítvány, Bp„ 89 p. XVII t. ill. Az évkönyv első tanulmányában Bolyós András a magyarországi kékfestés kialakulását, elterjedését mutatja be. Vázlatosan áttekinti a kékfestő termék néven ismert, gátló nyomással előállított, egy vagy többszínű mintás termék előállításának sok változáson keresztül ment technikáját. A nagy textilnyomó üzemek és a kis kékfestő műhelyek közötti munkamegosztás technológiai és anyagi korlátozásokkal magyarázható, elvben nehezen vonható meg a határvonal a két tevékenység között. Felvázolja a kékfestő műhelyek elszaporodásának társadalmi, gazdasági hátterét a 19. század végén, a 20. század elején, majd felsorolja a kékfestő műhelyek számának csökkenésében szerepet játszó tényezőket. A szintetikus csávaszinezékek felfedezése újabb len dületet adott a kékfestőipamak, ha az bírta megfelelő tőkeerővel, s ugyanakkor a többszínnyomásos gyakorlata fokozatosan visszafejlődött. A modem zöld mozgalmak újra felfedezik a természetes növényi színezékek használatát, így a viasszal történő gátló nyomással előállított indigófestésű kékfestőt is, ami a mai öltözködési szokásnak már nem felel meg, a nem kellő színtartósság és mosásállóság miatt. A magyarországi kékfestés kutatása során Domonkos Ottó több mestertől hallotta, hogy műhelyük gyarapítására a csehországi Dvur Králové-ből rendeltek mintafákat. A szerző 1965-ben utazott a formakészítő központba, ahol tanulmányozta az észak-csehországi textil manufaktúrák működését. Dvur Královéban dolgozott Josef Vlk mester is, aki Magyarországra is szállított kézi nyomóformákat. A szerzőnek sikerült a mintakészítő mesterek egyik kiváló képviselőjének munkáját tanulmányoznia, és a az ott megismerteket dokumentálnia. Klein-Bednay Ildikó „A németországi kékfestés történetét, különös tekintettel Vesztfáliára"című tanulmányában a kékfestő műhelyek németországi meghonosodásával és elteljedésével foglalkozik. A számos westfáliai kékfestő műhelyről való ismeretekhez többek között a vándorkönyvek nyújtottak forrásanyagot. Vesztfáliában a kékfestés tradíciója mind a mai napig megmaradt, a 20. század második felében a kékfestés művészete ismét fellendülésnek indult. A politikai események folytán a 90-es évek kezdetétől a hagyományos kézműipari technikák után megújult érdeklődés több jelentős kiállítást eredményezett, amelyek különösen a kékfestéssel foglalkoztak és ezzel összefüggésben álló tudományos kutatómunka is mind nagyobb teret kapott. Tóth György a vasalók történeti áttekintésére vállalkozott. A vasalás eszközei - mint írja — nem látványos darabok. Talán ez az oka annak, hogy a ruhakészí-Ifjúsági különdíj, 5-6. osztály: Berkesd Fekete István Általános Iskola, 5-6. o. tanárok: dr. Tegzes Ferencné Pojányi Jánosné 319
