Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
(si^úzeumi Hírlevél J© tés szimbólumai között nem annyira a vasalót, magát, hanem inkább a vele végzett munkát állítják előtérbe. A vasalás három technológiai ismérve, a hő, nyomás és nedvesség egyidejű alkalmazása. A vasalás története tulajdonképpen ezen paraméterek megvalósulásának, kialakulásának története. Külön teret szentel a szerző a kézivasalók terminológiájának tisztázására, felsorolja és bemutatja a vasalók fajtáit (edényvasalók, simítok, betétes-, szenes-, műszeres-, tömör, spiritusz-, gáz-, elektromos és a különleges vasalók). Kitér a magyar vasalógyártás történetére, különös tekintettel a Fagler család vasalógyártására és a villanyvasaló feltalálására. Az évkönyv tanulmányait méltóképpen egészítik ki a kötet végén található nagyon szép, színes illusztrációk, valamint az angol és német nyelvű összefoglalók. ra is vállalkozott. A lyukasztott raszterrel rendelkező, leselejtezett papír-karton lyukkártyákat megmentette az enyészettől, a gyűjtemény darabjai lettek, egy részüket pedig a művészek rendelkezésére bocsátották. A kiállítás koncepciójának a lényege: tudomány/technika és művészet egységben láttatása. A megszületett művek „hordozója" a konzervált lyukkártya. Az Igen-nem címet viselő a Jacquard-kártyák felhasználására meghirdetett kiállításon a művészek a gondolkodásmódjukkal, kísérletező kedvükkel, a variációk sorával új formai és tartalmi horizontokat nyitottak meg az igen-nem ellentét fogalmával. A katalógusban a bevezető írás után a tizenhét művész rövid szakmai életrajzát olvashatjuk és láthatjuk a kiállításon szerepelt alkotásaikat. Ifjúsági különdíj, 7-9. osztály: Pécs Jurisics Utcai Általános Iskola, 8.b tanár: Fenyősi Erika Igen-nem A Ferenczy Noémi-dijas textilművészeknek meghirdetett jacquard pályázat kiállítása. 2002 február 5 - március 10. Kiad.: Textilmúzeum Alapítvány, Bp. sztln., ill. A szövés fejlődéstörténetében jelentős állomása volt a francia származású Joseph-Marie Jacquard találmánya, a Jacquard-szövőgép. Találmányánakjelentősége abban rejlik, hogy egyetlen lábító lenyomásával mind a mintaképzés, mind a szádképzés, mind pedig a kártyaváltás elvégezhető. A szövőgép lyukkártyákkal működött, így tetszés szerinti mintát tudtak automatikusan szőni az anyagba. A módszert, a lyukkártyát később már analitikus gépek információinak szállítására, számológépek adatrögzítésére is felhasználták. A digitális számítógépek adatainak a bevitelére szolgáló eszközök között is helyet kaptak a lyukkártyák. A 2001. év elején megújult Textilmúzeum Alapítvány Kuratóriuma és Vajk Éva igazgató (textilművész) olyan szakmai koncepciót dolgozott ki, hogy a textiles szakma területén alkotó iparművészeket, képzőművészeket a múzeum tevékenységébe bevonja, munkáikat bemutassa. Ennek a programnak a keretében született meg a Jacquard-kártya ihlette Igen-Nem című kortársművészeti kiállítás. A meghívás ezúttal a Ferenczy Noémi díjjal jutalmazott textilművészekre szorítkozott. A kiállítás kapcsán a Textilmúzeum „leletmentő"feladatKékfestés. Pápa a kékfestés városa, írták: Bolyós András, Domonkos Ottó, Méri Edina és Tóth Sándorné. Szerk.: Méri Edina és Zsidai Viktória. Kiad.: Textilmúzeum Alapítvány, Bp., 2004. A kékfestés történetének teljes körű összefoglalóját ezúttal CD-ROM-on is olvashatjuk és láthatjuk a szövegekhez kapcsolódó gazdag képanyagot is. Az elektronikus lemezről megismerhetjük az európai textilnyomás és a magyarországi kékfestés történetét. Pápa - a kékfestés városa című fejezetben a Kluge festődinasztia családfáját és a Kékfestő Múzeum történetének leírását találjuk. Ezután következik a magyarországi kékfestő műhelyek és mesterek bemutatása. 1983 után a múzeum már megfelelő adottságokat teremtett a gyűjtőmunkához. Ekkor kezdték felkutatni a kékfestő műhelyeket és a mestereket. A szakmai együttműködés keretében sikerült feltárni a kékfestés gazdag múltját, és szerepe volt a hagyományok tovább vitelének erősítésében is. Egy újabb fejezet a kékfestő eljárást tárgyalja, ezen belül is annak technológiáját, az alkalmazott kémiai eljárást. „Formák és minták” címmel a formakészítés rejtelmeibe vezetnek el a szerzők, megismerhetjük a magyarországi kékfestés mintakincsét, mintakönyveket, mintaneveket. A kékfestő használatára is kitér az írás, hogyan használták a népviseletben, a lakáskultúrában. Végül az adattárban a kékfestővel kapcsolatos irodalomjegyzék, hasznos tudnivalók olvashatók. 320
