Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-07-01 / 7-8. szám
si^úzeumi Hírlevél J© illetőségűek. Emellett gyűjtik a néprajzi, régészeti tárgyú kiadványokat. Az állomány 12 ezer könyvből és 1200 évfolyam periodikából áll. Az állomány összességének körülbelül öt százaléka külföldi szakirodalom. A szerzeményezés meglehetősen nagy gondot okoz a múzeumnak, az elmúlt években vásárlásra szánt pénzt nem kaptak, a gyarapodást az ajándékba kapott, illetve a cserébe kapott kiadványok teszik ki. A mostoha körülmények ellenére az állomány feldolgozottsága példaértékű: 1992-ig betűrendes katalógusban, 1992 után pedig az ORBIS számítógépes rendszer segítségével dolgozzák fel mind a könyvek, mind pedig az időszakos kiadványok adatait. A könyvtári munka mellett a kiadói tevékenység is itt folyik. Külön említést érdemelnek -legtöbbször Romsics Imre által írt, de mindenképpen általa szerkesztett, illetve a Kalocsai Múzeumbarátok Körével közösen kiadott- kiadványok, melyek nemcsak tartalmilag értékesek, de külön ki kell emelni külső megjelenésüket, gazdag képanyagukkal is méltán hívják fel magukra a szakemberek és az érdeklődők figyelmét. A múzeumnak és a Kalocsai Múzeumbarátok Körének négy könyvsorozata van: Kalocsai Múzeumi Kiskönyvtár, Kalocsai Múzeum Közlemények, Kalocsai Múzeumi Dolgozatok, Kalocsai Múzeumi Értekezések. A sorozatok mellett megjelennek önálló kötetek is. Az alábbiakban ebből a gazdag tárból mutatjuk be az utóbbi időszakban megjelenteket. Gyetvai Péter: A Tiszai korona-kerület településtörténete l-lll- köt. Kiad.: Viski Károly Múzeum és a Kalocsai Múzeumbarátok Köre, Kalocsa, 1992. A könyv a történelmi Magyarország népei közül a magyar parasztságnak, elsősorban a XVIII. század második felében és a XIX. század legelején történt nagy népmozgásáról akar egy szűkebb területre vonatkozólag tényleges adatokkal ismertetést adni. A Tiszai, vagy Tiszán inneni korona-kerület a Tisza folyó jobb partján, az egykori Bács-Bodrog vármegyében feküdt. A cím nem jelöli a kort, mert köztudottnak veszi, hogy ez a vidék 160 évig török hódoltsági terület volt az egész Alfölddel együtt. E hosszú megszállás alatt ez az országrész szinte teljesen elnéptelenedett, s így telepítésről csak a felszabadító háborúk után: a XVIII. és a XIX. századokban lehetett szó. A szerző a honfoglalástól kezdve vázolja e vidék múltját, a lakosság, tehát a telepítés és a település szemszögéből. Három kötetbe foglalt településtörténetből az első kötetben a kerület történetének régebbi és a XVIII. század közepe utáni lakosságról és annak történetéről olvashatunk. A második kötet a magyar lakosoknak mintegy 37 000 cédulán összegyűjtött névanyagát tartalmazza (Adattár) a 10+1 helység újratelepítésének kezdeti idejéből, a lehetőségek szerint bizonyos csalási rekonstrukcióval és - ahol megállapítható volt ■- a származáshely megjelölésével. Ez ad támpontot a családkutatáshoz is. AIII. kötet egy Tisza menti földműves család leszármazását próbálja felvázolni, néhány vonalon visszamenőleg a XVI. század közepéig. A kötet célja az volt, hogy a Kalocsai Érseki Levéltárban felfedezett és eddig a kutatók által fel nem tárt, nagyrészt ismeretlen forrásanyag közlésével a magyarság telepítéstörténetéhez és az érintett családok leszármazásának összeállításához értékes adatokkal járuljon hozzá. Pécsiné Ács Sarolta: Népi gyermekjátékok Kalocsa környékén 2. jav. kiad. Kiad.: Kalocsai Múzeumbarátok Köre, Kalocsa, 2002. 123 p. ill. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 6. Szerk.: Romsics Imre) A népi gyermekjátékok is mindinkább hagyománnyá válnak, melyekre érdemes és szükséges is visszaemlékezni. Nemcsak azért mert szépek, kedvesek, hasznosak, hanem egyikből-másikból századok mélyéből előcsillanó fények rég homályba süllyedt területeket világíthatnak meg. Örülhetünk azoknak a törekvéseknek, amelyek a magyar népi játékok gazdag hagyományából a legszebbeket életben szeretnék tartani vagy éppen megmenteni a feledéstől. Főként azáltal, hogy a nevelés és a közművelődés szolgálatába kívánják állítani. Ezek a feljegyzések is ezt a célt kívánják segíteni. Nem törekszenek másra, mint a játékok leírására. Úgy, ahogy a kalocsai gyerekek játszották. Segíteni és előmozdítani akarják azokat a törekvéseket, melyek végső fokon szélesebb körű értelmet adnak a hagyományok őrzésének. Ezzel talán a vidéki kis múzeumok értelmének is. A könyvben szó van az egyetemes és nemzeti játékkincsről és az azokat formáló földrajzi és történelmi hatásokról. A szerző képet próbál adni arról, hogy a Kalocsa vidéki környezet hogyan alakította a gyermeki tevékenység körülményeit és játékait. Meghatározni próbálja a gyerekek játszóhelyeit és csoportosulásait. A játékok nagyobb részét hosszú évek során a gyerekek játékának közvetlen megfigyeléséből írta le Pécsiné Ács Sarolta, de emellett a leírás helyességének ellenőrzése, másrészt új játékok gyűjtése céljából - főként idősebb parasztasszonyoktól is - gyűjtött értékes adatokat. Sárközy Gabriella 248
