Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5. szám
m^úzEUMi Hírlevél forrásfeltárások során tehetők meg. így az eddigi szakirodalomra támaszkodva csak egy-két kevéssé hangsúlyozott dologra szerettek volna kitérni, leszögezve, hogy a forrástípusuk, a móringlevél, a végrendelethez, vagy különböző szándékból készült inventáriumokhoz képest jóval kevesebb információt tartalmazó dokumentum típus, de többszempontú vizsgálata elengedhetetlen. A közreműködők a válogatásban arra törekedtek, hogy a forrásadottságok, a feltártság függvényében minél nagyobb területet tudjanak bemutatni, s ez kronológiailag is viszonylag arányosan elosztva különböző társadalmi rétegeket reprezentáljon. A források közléséről: a móringokat, a nyomdatechnikai lehetőségeket figyelembe véve a betűhív közreadáshoz közelítve közölték, a szövegben szereplő rövidítések feloldásával. A gyakrabban előforduló rövidítések, latin és német kifejezések magyarázatát a szövegek végén találjuk. Almási Tibor: Egy ember egy gyűjtemény Kiad.: Xántus János Múzeum, Győr, 1998. 73 p. ill. Patkó Imre újságíró, történész, művészettörténész volt. Ez a könyv az ő eseményekben gazdag életútját és a győri Xántus János Múzeum állandó kiállításán látható, a XX. századi magyar, európai és ázsiai művészetet képviselő, több száz alkotást magába foglaló kollekcióját mutatja be. Patkó Imre gyűjteményénél azonnal szembetűnő vonás, a teljes, mindenfajta előítélettől mentes nyitottság még az olyan extrém művészeti megnyilatkozások iránt is, melyeket a kor közízlése s hivatalos kultúrpolitikája nem hogy elfogadott, de egyenesen üldözendőnek tekintett, kiáltott ki. A gyűjtemény két nagy egységből tevődik össze: a kollekció közel 70%-át felölelő szépművészeti, illetve a fennmaradó 30%-át magába foglaló távol-keleti, ausztráliai, óceániai, afrikai iparművészetet, törzsi művészetet reprezentáló rész. A tanulmány keretében ezek közül csupán az első, a 682 darab festményt, grafikát, kisplasztikát, domborítást számláló, tartalmazó együttes képezte a szerző vizsgálatának tárgyát. Almási Tibor: A Patkó Imre gyűjtemény Kiad.: Xántus János Múzeum, Győr, 2000. Sztln. ill. Ebben a kötetben szintén Almási Tibor mutatja be az utókor gazdagodására és okulására Patkó Imre hátrahagyott képző- és iparművészeti gyűjteményét. Az előző könyvnél sokkal részletesebb leírását találjuk a gyűjteménynek. Három csoportban tárgyalja a szerző a kollekciót: a XX. századi magyar festészet és grafikái, a külföldre távozott magyar származású alkotók munkái, és a XX. század nyugat-európai sokszorosított grafikái és a Távol-Kelet festészetét képviselő művek. Kiegészül még a kötet a festők és grafikusok rövid életrajzával, a gyűjteményben szereplő alkotás adataival és a róluk szóló irodalomjegyzékkel. Győr-Moson-Sopron megye népművészete Szerk.: Kücsán József és Perger Gyula. Kiad.: Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága, Győr, 2002. 559 p. ill. (Népművészeti Örökségünk) Másfél évtizede annak, hogy az Európai Könyvkiadó útjára indította a Népművészeti Örökségünk című sorozatot, melynek ezúttal nyolcadik kötete Győr- Moson-Sopron megye népművészetét mutatja be. A gazdag képanyaggal az egyes területeket összefoglaló tanulmányok tudományos igényességgel, ugyanakkor mindenki számára közérthető módon és formában mutatják be a legfontosabb tudnivalókat. A szerzők az adott témakör legavatottabb szakemberei, többnyire a megyei múzeumi szervezet munkatársai, akiknek több témakörben is alapkutatásokat kellett végezniük ahhoz, hogy minél több tárgyi emléket tegyenek hozzáférhetővé. Timaffy László Táj és ember címmel a megye természeti adottságairól, növénytakarójáról, állat- és növénytermesztési szokásairól ír. A mai Győr-Moson-Sopron megye kialakulása nem szerves közigazgatási fejlődés eredménye volt. A 20. század politikai, közigazgatási változásainak következményeként több lépésben jött létre az eltérő társadalmi szerkezetű, gazdasági fejlődésű, település-struktúrájú, és különböző mértékben csonkolt történeti közigazgatási egységekből: Győr, Moson és Sopron vármegyékből. Dominkovits Péter a három egykori vármegye múltjának, társadalmi, települési struktúrájának összegzését adja. Domonkos Ottó a megye céhemlékeit gyűjtötte össze és adja közre, Filep Antal pedig a középkortól napjainkig bezáróan a népi kultúra, a népi építészet emlékanyagát elemzi. A megye városaiban és falvaiban használt kályhákat vizsgálja Sabján Tibor, F. Tóth Tibor pedig a vidék lakáskultúráját kutatja. Külön fejezetekben foglalkozik a múzeum gyűjteményében fellelhető jellegzetes bútordarabokkal, a székekkel, padokkal, ládákkal, szekrényekkel, ágyakkal, bölcsőkkel, asztalokkal. Balázs György a gazdálkodás tárgyait, a ház körüli munkák díszített eszközeit veszi számba. Külön tárgyalandók 171
