Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2004-05-01 / 5. szám

©k^TúZEUMi Hírlevél J@

kapcsolhatók. A síremlékek leggyakoribb fajtája ma egyszerűen sírkőnek nevezhető. A módosabb katonák, vagy polgárok gyakran drága sírépítményt, domborművekkel, szobrokkal díszítettet emeltettek halottjaik emlékére. A szarkofágokat szabad téren állították fel, gyakran gazdagon díszített faragványok is kiegészítették. Szól a szerző a síremlékek feliratáról, kiállításon látható, a vallási élethez kapcsolódó kultuszemlékekről és a mérföldkőállításról, melynek feliratai gyakran elsősorban politikai propaganda célokat szolgáltak.

A kötet további részében láthatjuk a kőtár egyes darabjait, azok lelőhelyének, korának és irodalmának adatainak feltüntetésével.

T. Szőnyi Eszter Arrabona topográfiája Kiad.: Győr-Moson-Sopron megyei múzeumok kiadványa, Győr, 1992. 80 p. ill.

(Tanulmányok 1. Szerk.: T. Szőnyi Eszter)

A tanulmány első részében Arrabona történetén vezet végig a szerző a topográfiai adatok tükrében. Győr római kori kutatástörténetét a humanisták működésével, a humanizmus korának klasszikus irányú érdeklődésével és ennek kapcsán főként az epigráfiai emlékek gyűjtésével kezdi. Felsorolja azokat ajelentős állomásokat, amikor a gyűjtés és a feldolgozás terén is hatalmas lépéseket tettek a régészeti emlékek megmentésére.

Arrabona római településéről eddig több összefoglaló munka jelent meg, ezek azonban vagy pusztán topográfiai felsorolását adják az eddig ismert lelőhelyeknek, vagy a tartomány történetének keretébe illesztve a település történetét, kevéssé térnek ki a régészeti megfigyelésekre. E hiányt kívánta pótolni a szerző, amikor ajelentős ásatási eredményeit foglalta össze. Bemutatja a castrum, a palánktábor leletanyagát, a kőtábor nyomait, a régészeti és történeti adatok ismeretében elég jól meghatározható tábor keletkezését, a katonai fürdőt, a temetőket és az azokból előkerült leletanyagot. Külön fejezetben találjuk az eddig ismert római objektumok és leletek topográfiai felsorolását és a hozzá kapcsolódó jegyzeteket, valamint a kötet végén szerepelnek az ásatásokról, lelőhelyekről, leletekről készült felvételek.

Államalapítás, ispáni vár, megye Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. Szerk.: dr. Tomka Péter. Kiad.: Xántus János Múzeum, Győr, 2000. 32 p. 241. ill.

(Artificium et Historia 5.)

A Győr-Sopron-Moson Megyei Múzeumok Igazgatósága külön kiállítással tisztelgett az államalapító

ősök emléke előtt. A kiállítás egy sajátos forráscsoporton, a régészeti kutatások eredményein alapult. A kort, eseményeit, jelentőségét mintegy alulnézetből világítja meg, épület- és településmaradványok, temetkezések és mellékleteik, a mindennapok használati és viseletéi tárgyai: edények, apró ékszerek, néhány szerszám, fegyver, sok ásatási megfigyelés, rétegek, alaprajzok, összehasonlító vizsgálatok, rekonstrukció segítségével.

Eközben a szerzők nem csak illusztrálják az egyéb történeti források segítségével kidolgozott képet, hanem pontosítják, kiterjesztik azt, olyan kérdéseket vetnek fel és válaszolnak meg, amelyek sajnálatosan kevés írott emlék alapján szinte megközelíthetetlenek. A mai megye területén három egykori királyi megyeszékhely maradt: Győr, Sopron és Moson. Ezekhez járul az államszervezéssel karöltve haladó, egymást kölcsönösen feltételező-befolyásoló egyházszervezés korai emlékeinek csoportosulása, hiszen a győri püspökség az első szentistváni alapítások sorába tartozik, Pannonhalma bencés kolostora pedig önmagában is különleges helyet kapott az egyházi és világi igazgatás kialakításának folyamatában. Ezek együttes bemutatása volt látható a múzeumban, a hozzá kapcsolódó kötet pedig a történelmi, régészeti tanulmányokkal egészül ki.

Dominkovits Péter: Móringlevelek Győr megyéből

(Válogatás a megyében lakók, megyei birtokosok móringleveleiből 1731-1837).

Kiad.: Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok, Győr, 1992. 103 p. ill. (Források 1.)

A magyar néprajz történeti rétegeinek vizsgálata megköveteli az érdeklődési körébe vonható levéltári források feltárását. Ebben a kötetben 54 darab 1731-1837 között Győr vármegyében keletkezett, illetve a megyei lakosok, s a megyében birtokkal rendelkezők házasodása során kiállított móringlevél szerepel. Ezek közreadásával a szerző és munkatársai a Kisalföld néprajzi kutatását szerették volna segíteni, adalékokkal kívántak szolgálni e forrástípus országos elterjedéséhez, forrásokat nyújtani a móringolás regionális és kronologikus összehasonlító vizsgálataihoz, a jogforrások és a jogszabályok kutatásához. Rövid bevezetőjükben nem vállalkoztak a Győr megyei móringadás írott források alapján történő bemutatására, a forrástípus tipologizálására, ezt a forrásfeltárás jelenlegi szintje nem indokolja. Ezek csak a feudális megyei iratsorozatokban, uradalmi levéltárakban végzett szisztematikus kutatások,

170