Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5. szám
m^úzEUMi Hírlevél A tervezett csoportos tárlat a tragédia általános, örök emberi vonatkozásait dolgozza fel több megközelítésben. Szerkezet A bemutatásra szánt anyag alapvetően három egységre bontható: korabeli dokumentumok mellett az azóta született műalkotásokat, valamint kortárs képzőművészek műveit állítjuk ki. A felsorolt három típusú munkák mindegyike más-más módon tematizálja a holokauszt egészén belül elhallgatott vonatkozásokat. A kiállítás által meghatározott kisebbségi nézőpont a holokauszt emlékének kortárs képzőművészeti feldolgozását adja: a szerkezet sajátossága, hogy a tárgyak két útvonalon keresztül közelíthetők meg. A látogató dönthet, hogy a kisebbségi vagy a többségi útvonalat választja az anyag megtekintésekor. A két területet fal választja el egymástól, melyen több helyen átjárók vannak: ezek egyben a társadalmi megítéltetés, az azonosulás kapui is, melyek felett feliratok jelzik az átlépés tényét és jelentőségét a kisebbségi, illetve a többségi lét között. Főkurátor: FabényiJulia. Kurátorok: Gelencsér Rothman Éva, Junghaus Tímea, Kerényi Szabina, Készman József, Nemes Attila, SugárJános, Wiegmann Alfréd. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig, csütörtökönként 12-től 20 óráig. ZEBEGÉNY Szőnyi István Emlékmúzeum Berény Róbert (1887-1953) kiállítása 2004. május 8. - július 11. A Dunakanyar, a hajdani Szőnyi ház és domboldal, az emlékmúzeum és az ihlető kert tavasszal nemcsak a természet megújúltával, hanem mindig új kiállítással is várja a látogatókat. Szőnyi István vonzáskörében az 1930-as években kialakult ún. zebegényi művészkolonia alkotói közül most az egyik legközelebb álló művésztárs és barát, Berény Róbert jórészt helyi vonatkozású festményeit és rajzait lehet megtekinteni. Berény Budapesthez és Párizshoz kötődő expresszív, erőteljes képeivel robbant be a magyar művészetbe iljú társainak, a Nyolcaknak körében. Az 1920-as évek németországi emigrációs időszakának válsága után művészete 1926-tól itthon, majd 1934- től leginkább Zebegényben újult meg. Nyugtalan, addig mindig újat kereső szelleme itt mindjobban belefelejtkezett a táj szépségébe, de tovább inspirálták a művészbarátokkal folytatott beszélgetések, együttlétek. Híres önarcképei mellett Szőnyi Istvánnéról festett portréja a kiállítás érdekessége. A közös munkára, motívumkeresésre utal Vass Elemén festés közben ábrázoló, ugyancsak magántulajdonból most bemutatott szép rajza. A zebegényi domboldal lágy vonalai, az utcák hajlatában, vagy a falú végén festett kis házak nyári vagy téli képei jól mutatják az akkori világot. Berény ekkor már nem szerkezeti elveket hangsúlyozó erőteljes szín- és formarendre építette képeit, hanem a merengésre, meditációra késztető lírai tájhangulatba helyezkedett új festőiségével bele. Szőnyi és a Gresham kávéház festőinek meghitt színvilága, halvány zöldjei, sárgái, barnái a zebegényi festészet jellegzetességeit mutatják. A nem hivatalosan szervezett művészkolónia, hanem a fővárosból, az egyre inkább megnehezedő időkben a falú nyugalmába vágyódó festők magán köre különleges példája a szubjektiven szerveződött magyar művészegyütteseknek. A falu Szőnyiékhez közeli házaiban lakást bérelve merülték bele a festők a munkásságukat megihlető, lírai környezetbe. Berény családjával együtt jószerivel ide kötődött egy évtizeden át. Második feleségét és kisebbik lányát megörökítő ábrázolások is helyet kaptak a jórészt tájképeket felsorakoztató zebegényi tárlaton. A múzeumi és főként magán anyagból megrendezett emlékkiállítást a művész családjának hathatós támogatásával Klemmné Németh Zsuzsa rendezte. Bajkay Éva Biharnagybajom - Világszép örökségünk. Pataky Emőke fényképeiből 151
