Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
m^úZEUMi Hírlevél,® Oskar Kokoschka avantgárd plakáttervével, amit a Ferenc József 60. uralkodása tiszteletére rendezett díszmenethez készített. A következő nagy blokk Budapest és Bécs nagyvárossá válásával foglalkozik, egykori látképek, városképek, fényképek, térképek, és az új épületek tervei fogadják a látogatót. A historizmus az un. Gesamtkunstra, összművészetre törekedett mind Bécsben, mind Budapesten, amelynek szép példái elevenednek meg Heinrich Ferstel, Friedrich von Schmiedt, és tanítványaik - Ybl Miklós, Steindl Imre, Schulek Frigyes- bécsi és budapesti épületterveivel, Hans Makart, Lotz Károly, Munkácsy Mihály freskóterveivel együtt. A korszak legnagyobb osztrák építésze, Otto Wagner korai, historikus remekműve a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga Budapesten. A bécsi Stadtbahn megállójának vázlatait és az épület makettjét viszont a kiállításon láthatjuk, a modern építészet „atyjának” Adolf Loosnak sok vihart kiváltó, ma is a Hofburggal szemben álló házával együtt. Ez az iparművészet nagy korszaka. A XIX. század közepétől egyre erősödtek azok a törekvések, amelyek a mindennapok kézműves, és főleg gyáripari tárgyait művészi színvonalúvá kívánták emelni. 1864- ben alapították az osztrák Iparművészeti Múzeumot, 1867-ben a bécsi Iparművészeti Iskolát. Programmá vált az a törekvés, hogy a múlt művészete emelje fel a ma művészetét. Ez a törekvés hozta létre a magyar Iparművészeti Múzeumot és iskolát is. Az 1903-ban alakult bécsi iparművészeti iskolán végzettek hozták létre a Bécsi Műhelyt - azaz a Wiener Werkstáttét -, egy olyan művészi szövetkezetét, amely a mindennapok tárgyait tudatosan tervezte funkcionálisra, megteremtve egy sajátos osztrák stílust és a mai design alapjait. Az áttörés itt is megtörtént, a túldíszített, néha giccsbe hajló tárgyak helyett a funkció, a forma és az anyag szépségét hordozó, sokszorosítható darabok jelentek meg és váltak mára már féltett műkinccsé. A tegnap világa (Stefan Zweig) Országos Széchényi Könyvtár 2004. június 13-áig Stefan Zweig öngyilkossága előtt megírta visszaemlékezését „A tegnap világa" címen, megörökítve a biztonságon, kiszámíthatóságon alapuló, szabályokat követő eltűnt világot, a középosztály erkölcseit, ahol az ideál a kötelességteljesítő, felelősen és sokat dolgozó, családjáért élő ember, s az egyik legfontosabb fokmérő a kultúra ismerete és szeretete, valamint az irodalom, a színház, a képzőművészet figyelemmel Buzsák-Fehértemplom, kísérése. dél-keleti oldal A kiállítás felidézi a „tegnap világát”, az Eresé- (Galacanu Efstat'a felvétele> bet császárné köré gyülekező, nem hivatalos „gödöllői udvart”, a bécsi Ringstrasse korzóját, a függönyökkel és dísztárgyakkal zsúfolt pompás enteriőröket, kávéházakat, és igyekszik felvillantani valamit abból, ami valaha oly fontos volt: a két város operabemutatóit, a Burgtheater és a Nemzeti Színház előadásait, a Népszínház és az Osztrák-Magyar Monarchia sajátos műfaja, az operett megszületését és diadalmenetét. Bécs már évszázadok óta zenei központ volt, Budapestnek is fel kellett építenie a maga zenei életét, amelyért Liszt Ferenc tett a legtöbbet, de ehhez járult hozzá Bartók Béla és Kodály Zoltán nemzetközi elismertsége. A modern zene Bécsben is áttörést idézett elő. Mi jellemezhetné ezt szemléletesebben, mint Arnold Schönberg festménye Alban Bergről? A színházat és a zenét az irodalom kapcsolta össze, az itt bemutatott 115
