Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
©M úzeumi A/írlevélj© Csatár, r. k. templom, keleti homlokzat (Galacanu Efstatia felvétele) 1 könyvek, folyóiratok maguk is iparművészeti alkotások, s ugyancsak sok szállal kapcsolódnak a másik két helyen rendezett kiállításhoz. Közös és eltérő utakon Magyar Nemzeti Galéria 2004. május 17-éig A tavalyi bécsi kiállítás jelentős osztrák anyaggal kibővítve kerül Budapesten a közönség elé. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása, hangsúlyozva a két nemzet művészetének kapcsolódási pontjait és eltérő karakterét, elsősorban az osztrák művészet alkotásaira koncentrálva ad egy teljesebb képet. A tárlat a „közös” és az „eltérő” utak viszonylatában az 1870 és 1920 közötti időszak festészetét, szobor és grafikai anyagát vonultatja fel, kiegészítve az iparművészeti tárgyakkal. Jól nyomon követhetővé válik a bemutatón, hogy az átívelt mintegy ötven év alatt hogyan újult meg, változott és alakult át a korszak képzőművészete. A kiállítás az első két évtizedet felvillantó képekkel indít, Ausztria és Magyarország művészetének e korszakbeli hasonlóságát, a szerves összekapcsolódásokat, a stiláris és hangulati rokonságokat érzékelteti. Az új természetszemlélet festői irányzatainak megjelenésével a historizmus egyeduralma az 1870-es évekkel megtörik. A realizmus, a plein-air, az impresszionizmus és a naturalizmus térhódítása révén kiszínesedik a képzőművészet osztrák és magyar palettája. Szinyei Merse Pál és Hans Makart barátságának képi dokumentumai között első ízben lesz látható a Szinyei hagyatékában megmaradt, ajándékba kapott két Makart tájkép. Az Albert Zimmermann bécsi akadémiai tájfestő osztályába járt osztrákok - Jakob Schindler, Eugene Jettel, Rudolf Ribarz- mellett ott találjuk Paál Lászlót és Mészöly Gézát is, ugyanakkor az ú.n. osztrák hangulati impresszionizmus, a „stimmungs impressionismus” elsősorban Mednyánszky László hoz köthető. A rokoni szálakat a kiállításon olyan párosítások érzékeltetik, mint Paál László és Eugene Jettel, Mészöly Géza és Theodor von Hörmann, valamint Mednyánszky László és Jakob Schindler képeinek egymás melletti bemutatása. A kiállítás által átfogott időszak alatt talán a legszorosabb kapcsolat a szolnoki művésztelepen alakult ki, August von Pettenkofen mellett olyan jeles osztrák festők is megfordultak és alkottak itt, mint Tina Blau, Anton Romako vagy Johann Gualbert Rajfalt. Az elváló utakat jelölik az 1890-es évektől a késői naturalizmus és plein-air stílusában dolgozó művészek; a nagybányaiak - Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla, Csók Istán, Réti István- és a XX. század eleji szolnoki művésztelep alkotói- Fényes Adolf, Zemplényi Tivadar. A kiemelkedő magyar életművek - Rippl-Rónai József, Vaszary János, Gulácsy Lajos, Csontvári Kosztka Tivadar - mellett felvillan Gustav Klimt, Egon Schiele és Oscar Kokoschka egy-egy remekműve is. A XX. század elején újabb szerves kötődések tanúi lehetünk a bécsi Hagenbund és a budapesti Kéve művésztársulat, valamint a magyar Művészház és az osztrák Neukunst kapcsolatai révén.. A hazai népies szecesszió és az osztrák geometrikus szecesszió izgalmas kontrasztjában reprezentatív válogatásban jelennek meg a két ország összművészeti műhelyeinek: a gödöllői művésztelepnek és a Wiener Werkstáttének iparművészeti remekei. Befejezésül a magyar avantgárd, a Nyolcak és az aktivisták műveit - Czóbel Béla, Czigány Dezső', Márffy Ödön, Perlrott Csaba Vilmos, Nemes Lampérth József, Uitz Béla, Tihanyi Lajos - a bécsi emigrációban alkotó Kassák kör képei, az osztrák modernek, a bécsi kinetizmus képviselői kísérik, köztük az Uitz hatása alatt is alkotó Erika Giovama Klien. A kiállítás a két ország közötti összefogásnak köszönhetően, egyedülálló lehetőséget teremt arra, hogy a jól ismert nagy osztrák mesterek - Makart, Klimt, Schiele, Kokoschka - művei mellett a magyar művészet vetületében, egy tágabb horizonton vegyük szemügyre az osztrák stílustörekvéseket és megismer116