Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
m^fúzEUMi Hírlevél,® Új időszaki kiállítások BUDAPEST Közelítés Gubanc Áramlás - Oknyomozás Keserű Ilona munkásságában Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum 2004. március 18. - május 2. Közel félszázados munkásság után már lehet analitikus módszerekkel közeledni egy életműhöz. Lehet vizsgálni anyagait és műfajait, célkitűzéseit és megvalósult elképzeléseit, viszonyát a valósághoz, a látványhoz, a térhez, a mozgáshoz, a színhez, a fényhez és a sötétséghez. Ezeken túl - több jelentős 20. századi festőhöz hasonlóan - Keserű Ilona művei egy csoportjának szoros kötődése van a hangok világához, a zenéhez. Korábban teljességében még soha be nem mutatott, színpadi tér-és alakformálása nem kevésbé jelentős. Keserű Ilona, vagy ahogy dallamosan egy ideje nevezi magát, Ilona Keserű Ilona festőnek tanult, első mestere Martyn Ferenc volt, majd a Képzőművészeti Főiskolán - többek között - Szőnyi István növendéke volt. Festő lett ő is, nagy felületek alkotásának mestere, de már kezdetektől térben is dolgozó művész. Már első kritikusai (pl. Pemeczky Géza, 1966) által felfedezett műveire is alkalmazható a meghatározás: „gömbölyded” világ. Keserű Ilona életműve nagy részében ilyen gömbölyded formákból komponált, olykor letisztultán, máskor szenvedélyesen „gubancosán”. Sokszor ismételt színekkel, vagy különféle finomságú vagy durvaságú vászonanyagokkal újjáalakítva egy-egy választott alapformát: egy baranyai vagy zalai szuszék motívumát, a balatonudvari temetőben fellelhető szív-alakú sírkövek formáját. Az ismétlés - mint zeneművek egyszerűbb vagy bonyolultabb kompozícióiban egyaránt - hangsúlyok erősítése, témák gazdagítása. Az alapmotívumok évtizedek óta jelen vannak műveiben, feldolgozásuk azokhoz a mesterművekhez hasonlíthatók, melyeket nem kisebb filozófus ír le, mint Platón Gorgiász című dialógusában, Szókratész szájába adva véleményét a festőről, az építészről, a hajóácsról és más mesteremberről: bizonyos rendbe helyezi, amit dolgozik, egybeilleszti a részeket, míg végre műve mint összefüggő, elrendezett, szép egész áll elő. (Gorgiász LIX. Péterjy Jenő fordítása) Keserű Ilona festészetét igen korán, 1966-ban Kassák Lajos illette elismerő szavakkal a Fiatalok Stúdiója kiállításán. Kassák a tízes években első, írókból, festőkből, szobrászokból verbuválódott körét szintén mesterembereknek nevezte. A mesterség elemzése ennek az életmű-kiállításnak egyik célja, de mindezzel együtt a szervezők, rendezők és mindenekelőtt maga a művész a rajzok, festmények, szobrok, színpadi terek, installációk üzeneteinek, mondanivalóinak: a friss gesztusok rátalálásaiban örömnek, szenvedélynek, vágyakozásnak, az „összefüggő szép egész" ismétléseiben a művészi ösztön és tudatosság különös egyensúlyainak a fontos feltárását szeretnék. Mindez valahogy a barokk mesterek előadásmódjára La Bataille de Vezekény (1652) 113 1 I
