Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
m^ÚZEUMI j/íRLEVÉLJ© helyzetképe, és ennek nyomán megnyílt a lehetőség, hogy meginduljon az abban foglalt, óriási értéket képviselő gazdag anyag tudományos módszerekkel való számbavétele, feldolgozása és közzététele. Hatalmas feladat állt a műemlékvédelmi szakemberek előtt: 60 ezer töredék a magyar építészet történetének alkotásaiból, az ország 400 helyén szétterítve, amit egységes tudományos módszerekkel kell felkutatni és töredékesen fennmaradt építészeti örökségünkbe integrálni. Az 5-6. kötethez érve, az eredeti célkitűzések némileg módosultak. Nem feladva a program épületenként való alakításának módszerét, elhatározták, hogy az építészettörténeti szempontok és a kedvező munkafeltételek függvényében időről-időre egy-egy regionális, illetve megyei kutatási programot is beiktatnak a sorba. Az első ilyen feladat céljául választották Vas megyét, amely történelmi és természetföldrajzi tekintetben, valamint korban és műfajban, értékekben egyaránt sokat ígérő területnek mutatkozott, ahol számos olyan kutató állt rendelkezésre, akik már jó ideje foglalkoztak a megye műemlékeinek régészeti, művészettörténeti, építészettörténeti kutatásaival. A sorozat most kiadott két kötete szerkezetében és tartalmában folyamatosan kapcsolódik egymáshoz. Az Előszó és a Bevezetés az ötödik kötetben szerepel. Ebben a többszerzős műben Lírnei Pál, a kötet szerkesztője az átfogó bevezető tanulmányban foglalja össze az egész Vas megyére kiterjedő program előzményét. Foglalkozik annak szervezési és metodikai kérdéseivel, a végrehajtás nehézségeivel, betekintést nyújtva abba a hatalmas munkába, amely 1988-tól kezdve több mint egy évtizeden keresztül folyt a megyében, 46 település 62 lelőhelyén, fogalmat adva arról a rendkívüli teljesítményről, amelyet a két kötet munkatársai több mint 60 tanulmányt és kőleltárt eredményező kutató és feldolgozó munkájukkal a magyar művészettörténet-tudomány asztalára letettek. Lővei Pál a Bevezetés másik részében a munkák eredményei alapján egy olyan kronológiai rendszerbe foglalt szintézist nyújt, amely azoknak átfogó művészettörténeti értékelését és abból kibontakozó művészetföldrajzi összképét rajzolja fel. A kétkötetes mű bevezető részéhez tartozik még egy tanulmány, amely Vas megye kőtöredékeinek kőzettani elemzéseit foglalja össze. Ez után következik a 46 település 62, ma is álló, vagy elpusztult, esetleg már csak régészetileg megfogható épületéből származó, valamint néhány ismeretlen származású, 1010 db, kőből vagy égetett anyagból (terrakottából) készült építészeti elem, faragvány, töredék leírása illetve leletcsoport feldolgozása. Ezek a fejezetek a kutatásokat és azok eredményeit tartalmazó tanulmányból és az azt követő kőtöredékkatalógusokból állnak. Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok. Szerk.: Bardoly István és Haris Andrea. Kiad.: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Bp., 2002. 674 p. ill. (Művészettörténet-műemlékvédelem XI.) A meg-megújuló műemlékvédelem egyik hőskora volt az 1957-től kezdődő időszak, amelyben a szervezetét hivatalosan Országos Műemléki Felügyelőségnek nevezték. A viszonylag kis létszámú hivatal országosan számos és jelentős műemléket tárt fel, konzervált és állított helyre, a legtöbb esetben kiemelt, nemzetközileg is elismert módon. Eredményeiben nagy része volt annak a lelkes és akkor még fiatal szakemberekből- régészekből, művészettörténészekből, építészekből és restaurátorokból - álló együttesnek, amelynek Détshy Mihály alapító tagja és évtizedeken át résztvevője volt. Ezzel a kötettel a nyolcvanéves születésnapján elévülhetetlen érdemeket szerzett szakembert köszöntik pályatársai és volt munkatársai. Détshy Mihály 1957-ben került az Országos Műemléki Felügyelőségre és vette át az általa jól ismert, egyesített Borsod-Abaúj-Zemplén, valamint Heves- és Szolnok megye felügyeletét. Ettől kezdve élete szorosan összefonódott a magyar műemlékvédelemmel, résztvevője és tanúja volt az akkor Európa-szerte egyedülállóan komplex műemlékvédelem születő módszereinek és mindennapi gyakorlatának. A róla szóló megemlékezések és munkásságának méltatása mellett megtaláljuk 1954 és 2002 között megjelent publikációinak, műfordításainak jegyzékét is. A kötet további részében az egyes szerzők műemlékvédelmi, építészettörténeti, művelődéstörténeti tanulmányaikkal köszöntik az ünnepeltet. Olvashatunk számos templom felújítási munkálatairól, főrangú családok kastélyairól és kúriáiról, építészeti emlékek feltárásáról a korabeli dokumentumok tükrében, és nagyon sok- megtekintésre méltó - műalkotásról. A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok. Szerk.: Bardoly István, Haris Andrea. Kiad.: Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Bp., 1996. 276 p. ill. (Művészettörténet-műemlékvédelem IX.) A magyar műemlékvédelem első évszázada 1846- 1949 című kiállítást 1996-ban rendezte meg az Or99 i
