Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
m^úZEUMi Hírlevél Ja szágos Műemlékvédelmi Hivatal. Mind a kiállításon, mind pedig a hozzá kapcsolódó kötetben a szerzők a 19. században kialakuló műemlékvédelem szervezetein és az ott működő személyek tevékenységén keresztül kívánták megismertetni a műemlékek érdekében végzett munkát 1846 és 1949 között. A műemlékvédelem első évszázadának történetét átfogóan még nem írták meg, de korszakai közül is csak az 1872-1891 közötti időszakról készült részletesebb összefoglalás. A források feldolgozatlansága miatt a tanulmányok anyaga sem tudott teljességre törekedni, de a korszak és a gyűjteményi anyag áttekintése lehetővé tette, hogy meghatározzák a további kutatás számára az utat A szerzők közül elsőként Marosi Ernő: Műemlékvédelem - az örökség hagyományozása címmel a műemlékvédelem fogalmát, a műemlékügyet, mint tudományos tevékenységet, az építészettörténetben és a műemlékvédelemben végbement változásokat, valamint a műemlékek restaurálására és dokumentálására irányuló törekvéseket foglalja össze. Az ezt követő írások a műemlékvédelem történetével kapcsolatosak. Cs. Plank Ibolya és Csengd Péter egy olyan társaság (Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága) kialakulásának történetét próbálják végigkísérni, amely a szellemi erőket össze fogva igyekezett pótolni a különböző tudományágak terén tapasztalható hiányokat, elsősorban az ország tudományos megismerését célzó munka megszervezésével és a tudományos ismeretek terjesztésével. D. Mezey Alice és Szentesi Edit Magyarországon, az állami műemlékvédelem kezdeteiről, az építészeti emlékek kutatásáról és fenntartására való törekvésekről írnak. Valter Ihm a Magyar Tudományos Akadémia Archaeológiai Bizottságának megalakulását és működését (1858-1872) dolgozza fel. Horler Miklós az intézményes műemlékvédelem kezdeteit (1872-1922 között) kutatja Magyarországon, Granasztóiné Gyó'rffy Katalin pedig a Műemlékek Országos Bizottságának tevékenységét vizsgálja a trianoni békekötés után (1920-1934-ig). Bozóki Lajos: Politika és tudomány című írásában a Műemlékek Országos Bizottságának Gerevich Tibor irányítása alatti megújulását vázolja fel (1934—1945-ig). Fülöp Csilla: Átmenet és újrakezdés című írásában az 1945-1949-ig tartó rendkívül nehéz időszak helyreállítási, műemlékvédelmi és városrendezési munkáiról ír. Kaiser Anna a Műemlékek Országos Bizottságának a fővárosban betöltött szerepét követi nyomon a kezdetektől napjainkig. Vizsgálja a történeti emlékek fenntartására, helyreállítási munkákra, műemlékek nyilvántartásba vételére, középkori ásatási munkák összehangolására való törekvéseket. Váliné Pogány Jolán az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Tervtárába bekerült építészeti tárgyú rajzokat és grafikákat elemzi. Mind a kiállítási anyag válogatásánál - elsősorban az OMvH anyagából válogattak - mind pedig a tanulmányok közzétételénél arra törekedtek, hogy bemutassák azt az önkéntes társadalmi tevékenységet, amely a műemlékvédelem első évszázadában olyan erőteljesen érvényesült, s különösen az emlékek számbavételében, feltárásában jelentős eredményeket értek el. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Évkönyve (1991-2001) XI. Szerk.: Bardoly István és László Csaba. Kiad.:Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Bp., 2002. 625 p. ill. Az évkönyv bevezető tanulmányában Marosi Ernő műemléki örökségünkről, a műemlékvédelem útkereséséről, az azonosság és a hiteleség kérdéséről, a műemlékvédelem, mint művészettörténeti forráskutatásról, valamint a műemlékekkel foglalkozók felelősségéről ír. Építészeti emlékek kutatásáról, építészettörténetről szóló írások között olvashatunk műfajtörténeti értekezést a romantikáról a magyar építészettörténetben, hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetését a felvilágosodás és a korai reformkor sajtójában. Itt olvashatjuk VoitPál tanulmányát „A barokk templomépítészet eszméi és stílusa” címmel, ugyanitt találjuk lányának, Voit Krisztinának írását édesapja életéről, munkásságáról, valamint műveinek bibliográfiáját. A művelődéstörténet tárgykörébe tartozó írások között szó kerül Sárospatak várának egykori kertjeiről és szőlőiről, művészekről és mesterekről, akik a Batthyány-család 16-17. századi építkezésein bukkantak fel és a magyarországi téglagyártás és felhasználás történetéről. Olvashatunk még Körmend és Eszterháza kastélykápolnák hajdan volt díszeiről és mestereiről, a hőgyészi Apponyi-kastély építéstörténetéről, a pécsi Sóházról. Megismerhetjük az (Andrássyhatvan) szomorú múltú ház építéstörténetét és egy sajátos bútortípus, a gömbasztal megjelenését Magyarországon. Számos restaurátori beszámolót is találunk az évkönyvben. Hírt kapunk a feldebrői altemplom falképeinek feltárásáról és restaurálásáról, a falképen szereplő ornamentális és figurális részletekről. További tanulmányokban olvashatunk a mosonmagyaróvári plébániatemplom falfestéseinek restaurálásáról, a hédervári kastély barokk 100
