Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-02-01 / 2. szám
©^-^Túzeumi Hírlevél J© BUDAPEST Magyar Nemzeti Múzeum VENDÉGKÖNYV Kelet és Nyugat határán - a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállítása A Magyar Nemzeti Múzeum legutóbb igen jeles eseménnyel zárta a 2002. évet, megnyitva a nagyközönség számára új, állandó régészeti kiállítását. Budapesten járva magam is többször megnéztem. Be kell vallanom töredelmesen - rossz szokás ez, vagy csak a feledékenység teszi? - mint mindannyiszor, ha kiállítást látogatok, most sem írtam semmit a vendégkönyvbe. Utólag belátom, kellett volna, hiszen szakmai szempontból is olyan élmény, amiről beszélni, írni kell, különösen pedig ajánlani mindenkinek. Szóval kedves olvasó, kérem, ne szalassza el, ha netalán arra vetődne, én pedig itt és most, hadd adjak egy kis ízelítőt róla. A november végén megnyílt tárlat nem kisebb dologra vállalkozik, mint - ahogyan azt a kiállításvezető alcíme is jelzi-bemutatni a „magyarföld" (tegyük hozzá, tágabb kitekintésben a Kárpát-medence) népeinek történetét. A feladat nem könnyű, figyelembe véve a helyszűke miatti korlátokat, főképpen pedig az átfogni kívánt hatalmas időkeretet. Hiszen mintegy 400 ezer évről van szó, a mai Magyarország területéről ismert első emberi közösségek megjelenésétől Kr. u. 804-ig, nevezetesen a kárpát-medencei avar kaganátus összeomlásáig, s a két időpont között oly sok minden történt, hogy elképzelni is nehéz, nemhogy régészeti leletek által hitelesen bemutatni. Hogy mégis sikerült - s méghozzá milyen jól! - az a munkára összefogott széles szakmai közösség érdeme: a tervezésben, kivitelezésben Magyarország vezető régész-szakemberei és muzeológusai vettek részt, az anyagot a Magyar Nemzeti Múzeum mellett az ország több vidéki múzeumának régészeti gyűjteménye szolgáltatta. A nyolc teremnyi nagy kiállítás folyamatosan kalauzol végig a behatárolt időszakon, termenként átlagosan egy alapvető régészeti-történeti korszakot mutatva be. A tárlat kezdettől fogva sorozatos meglepetésekkel szolgál. Itt nemcsak az impozáns anyagra gondolok, hiszen a különböző országos, sőt, európai viszonylatban jelentős leletek bemutatása önmagában el is várható egy nemzet múzeumától. Ami minket, látogatókat elsősorban lenyűgözhet, az a Stefanovich Péter, Budapest: No. 1., 2002 vegyes technika XI. Országos Rajzbiennálé, Salgótarján tálalás magas szakmai színvonala. Az alkalmazott számítógépes grafika a (gyakran mozgó) hátterek kialakításában, az életnagyságú, eredeti anyagokból, korhű módszerekkel készült rekonstrukciók, a tárgyak térbeli elrendezése, a megvilágítási technika, a különleges hangeffektusok (ki ne lenne kíváncsi, miképpen szól egy őskőkori csontsíp vagy csatába hívó római kürt?) Öröm tapasztalni ugyanakkor, hogy a technikai effektusok mégsem vonják el a szemlélő figyelmét a lényegről, a látvány és tartalom közti finom egyensúlyt a rendezőknek mindvégig sikerült megtartani. Az egyes korszakok bemutatása igyekszik azok időtartamát a terjedelemben is arányosan követni. Ennek megfelelően 5 nagyobb termet szentelnek az őskor leleteinek. Igaz, van is mit bemutatni, hiszen az őstörténet kutatása az utóbbi 10-15 évben a magyar régészet talán legdinamikusabban fejlődő része volt, különösen az ország egyes vidékein, nemcsak az egyre javuló ásatási-kutatási technikáknak, de - különös módon - a növekvő infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően is. Utóbbiak - sok 49
