Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-02-01 / 2. szám
©í^úzeumi Hírlevél J© nagy Varazdin vagy Gießen; előkelő üdülőhelyeken, mint Wiesbaden, ahol az üdülővendégek éves száma meghaladta a lakosokét, mint a Bécs melletti Baden, de olyan ipartelepülésen is, mint az alsó-ausztriai Berndorf, ahol az ipargyáros Arthur Krupp 1897- 1898-ban építtetett színházat munkásainak. A helyszín rendszerint meghatározta a színház típusát is. Míg a nagyvárosokban jobbára a polgárság felsőbb rétegeinek szánt nemzeti vagy tartományi színházak létesültek, a kisebb városokban szinte kivétel nélkül az érdeklődő középréteg igényeit kielégítő városi színházakkal találkozunk. Hamar rájöttek, hogy a színház a művelés és nevelés értékes eszköze. Keresték az utat, hogyan lehetne a színházat a népesség szélesebb rétegei előtt is megnyitni, így fogant meg a szociális hovatartozástól független népszínház elképzelése. A „színházgyárosok" fiaiból szintén építészek lettek. Ifj. Hermann Helmer apja halála után 1919- ben átvette az irodát, de a háború után széthulló monarchia összezsugorodott területén nemigen talált megrendelőre, és hamarosan be kellett zárnia. A kiállítás az 1999-ben a grazi operaház 100 éves jubileuma alkalmából a grazi Városi Múzeumban (Stadtmuseum Graz) rendezett „Architekten der Illusion" (Az illúzió építészei) c. ideiglenes kiállítás sikerére való tekintettel létrehozott vándorkiállítás. A tárlat gerince 24 db színes tablóból álló színháztörténeti és kultúrtörténeti összeállítás, melyet eredeti tárgyakkal mint pl. a grazi operaház eredeti tervei egészítettek ki. A tablókon bemutatásra kerül a színházépítés története mellett a Fellner és Helmer építésziroda műveinek dokumentációja, sikerük titka és a kor társadalmi rajza. Akiállítás megtekinthető a BudapestiTörténeti Múzeum földszinti kiállítótermeiben kedd kivételével 10.00 és 16.00 óra között. Szünnap: kedd! Aczél Eszter Rendkívül kedvező költségvetéseik ugyancsak hamar ismertté tették őket. Egy olyan méretű színház építési költségei, mint a kétezer férőhelyes grazi Városi Színház, mintegy 950.000 forintot tettek ki. Összehasonlításul: egy szobalány teljes ellátással vagy egy alacsonyabb beosztású hivatalnok havi harminc forintot keresett. Egy elegáns télikabát 18, egy vadászkabát 10 forintba került. A kisebb épületek átlagos építési költsége - mint a 890 férőhelyes Karlovy Vary-i Városi Színházé - 400.000 forint körül mozgott. A Fellnerék által tervezett negyvennyolc színház építése összesen annyiba került, mint a párizsi Nagyoperáé egymagában. Fellnerék nagyon komolyan vették a költségvetésben előirányzott építési kiadásokat. Kitűntek azzal, hogy milyen pontosan tartják magukat a kalkulációhoz, s megbízóikat rendszeresen meglepték a megtakarított pénzösszeg visszatérítésével. így nem csoda, hogy épületeik kis idő múltán jó néhány városkép meghatározó elemeivé váltak. A számtalan megbízás teljesítéséhez Fellneréknek a lehető leghatékonyabb munkaszervezésre volt szükségük. A színházépületek esetében úgynevezett „modulrendszert” dolgoztak ki. Az egyszer megtervezett alaptípust ötletesen alkalmazták a mindenkori helyi adottságokra. A színpadon viszont új tartalmakat akart látni a polgárság. A színdarabok cselekményébe beépültek az új, polgári közönség élettapasztalatai. A látványszomjat költséges díszletekkel és jelmezekkel, no meg az új színpadi effektusok kiaknázásával elégítették ki. A szabad színházipar gazdasági beágyazódásának köszönhetően a 19. század közepétől fogva egyre több színház épült köz- és magánforrásokból. A polgári színházépületek sem méretükben, sem berendezésükben nem maradtak el az udvari színházaktól, ellenkezőleg: Fellnerék mind a nagy múltú székhelyeken, így Bécsben, mind olyan új metropoliszokban építettek színházakat, mint a fiatal Bolgár Fejedelemség központja, Szófia, az 1871-ben porosz birodalmi fővárossá avanzsáló Berlin vagy a rohamosan fejlődő város Budapest, amely a kiegyezés után a Magyar Királyság korszerű kulturális és gazdasági centrumává nőtte ki magát; és építettek színházat olyan régi, az udvari és/vagy rendi színházi élet hosszú hagyományaira visszatekintő városoknak, mint Salzburg és Klagenfurt. Épültek Fellner-féle színházak fiatal városokban, mint az 1794-ben alapított Ogyessza; tartományi, megyei és járási székhelyeken, mint a méretre kicsi, zenei hagyományaiban SZEGED „Már ezek a városokon ritkaságok lesznek" - Válogatás a Móra Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteményéből 2003. január 22. - május 11. A szegedi múzeum néprajzi gyűjteménye közel évszázados múltra tekinthet vissza. A Somogyi-könyvtár részeként formálódó múzeum feladatainak első meghatározásában (Reizner János, 1888) ugyan a néprajzi tárgyak gyűjtése nem szerepelt, az átalakuló paraszti 45
