Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-02-01 / 2. szám
m^TúZEUMI J^ÍRLEVÉLi© hadosztályokhoz viszonyítva jóval gyengébben felszerelt magyar hadosztályok az 1943. január 12-13-án megindított nagy erejű szovjet ellentámadásnak nem tudtak ellenállni. A magyar védelmi vonal áttörése után lőszer-, üzemanyag-, és felszerelés hiánnyal küszködő magyar csapatok óriási veszteségeket szenvedtek. Csupán az elszigetelten küzdő csapatrészek hősies helytállásának volt köszönhető, hogy a 2. hadsereg részeit sikerült visszavonni, majd a harcból való kivonás után hazaszállítani. A 160 négyzetméteren megépített kiállítás a Magyar Királyi 2. Hadsereg közel egy éves története tárgyszerűen, kronológiai sorrendet követő vázra építve látható. A kiállítás egyik részében olyan alapossággal mutatjuk be a kivonuló alakulatok csapatzászlóit, a tisztek, altisztek és katonák egyenruházatát, fegyvereit, felszereléseit, valamint térkép segítségével szemléletesen a hadsereg tevékenységének minden mozdulatát, amelyre mindezidáig kiállítás formájában még nem volt példa. A másik részében enteriőrökben láthatóak a Don folyónál kiépített állások, illetve egy olyan berendezett földalatti fedezék, amelyekben a katonák hosszú hónapokon keresztül hétköznapjaikat élték. A kiállítás 2003. január 12-i megnyitója alkalmával a HM HIM udvarán ünnepi koszorúzásra is sor került, valamint elindult a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség „Doni Hősök" emléktúrája is. Fellner és Helmer - Közép-Európa színházépítészei (1870-1920) Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban az Osztrák Kulturális Fórum, az Osztrák Kelet- és Délkelet-Európa Intézet és a Budapesti Történeti Múzeum közös rendezésében. Nyitva: 2003. március 10-ig Az 1848 és az I. világháború közötti bő fél évszázadot polgári korszakként tartjuk számon. Az iparosodás és a vidéki lakosság elvándorlása a városok aránytalan növekedését idézte elő. Míg korábban már százezres lélekszámú városok is nagynak számítottak, a 19. században egyre több metropolisz lépte át a milliós határt. A kor tudományos és műszaki haladására volt büszke. Európa virágzó városaiban közel 1500 színház épült fel, minden nagyobb európai város számos más középület mellett legalább egy új színházat építtetett ebben az időszakban. Ferdinand Fellner (1847-1916) és Hermann Helmer (1849-1919) bécsi építészirodája számos színházépületével vált ismertté. Fellner és Helmer negyvenhárom év alatt 48 színházépületet, hangversenytermet és varietét tervezett. Működésük földrajzi határai Hamburgtól (Németország) Rijekáig (Horvátország) és Zürichtől (Svájc) Ogyesszáig (Ukrajna) terjedtek. New Yorknak is elkészítették egy hatalmas operaház tervét. Thália templomai mellett azonban számtalan lakó- és üzletház, villa, palota, kastély, áruház, banképület, klubház, szálló, étterem, iskola, ipari és gazdasági épület, gyógyintézmény, kilátótorony, egy csillagvizsgáló, valamint több mauzóleum és sírkő tervezése fűződik a kettejük nevéhez. Ma összesen mintegy százötven olyan épületről tudunk, amelynek tervei a Fellner & Helmer-féle műhelyben születtek meg. Jóllehet a műhelyt minden idők egyik legsikeresebb építészirodájaként tartották számon, munkásságukról mindmáig nem születtek részletes följegyzések vagy tanulmányok. Az iroda, amely 1873-ban alakult meg a bécsi Servitengasse 5a alatt, jogi értelemben véve tulajdonképpen nem létezett. Sem a központi iparűzési jegyzékben, sem az iparkamarában nem volt regisztrálva. A közjegyzői aktákban mindössze egy szűkszavú „magántársaság” bejegyzést találunk. Az irodában olykor húsz alkalmazott is dolgozott, hogy Fellnerék eleget tudjanak tenni a számos megbízásnak; az idők folyamán összesen tehát mintegy 360 építész fordulhatott meg a műhelyben. A korszakot jellemző gazdasági növekedés és a szociális-gazdasági szerkezet átalakulása közvetlenül kifejezésre jut az építkezések tömegében. A gyáripar terjedésével és a vasúti közlekedés megjelenésével sokszorosára nőtt a haszonépületek iránti kereslet. Míg korábban az állam volt az elsőszámú építtető, most már egyre gyakrabban jelentek meg ipari magánvállalkozók és részvénytársaságok az építkezések megrendelőjeként. Építőmestereiktől elsősorban minél takarékosabb tervezést és kivitelezést követeltek meg. Az új építkezéseknek a gazdaságosság vált a fő ismertetőjegyévé. A Fellner & Helmer műhely minden tekintetben megfelelt ezeknek az elvárásoknak. Ennek köszönhették, hogy jóformán elhalmozták őket megrendelésekkel. Sok esetben egyik megrendelés adta a másikat, és nem egy helyütt egyszerre több épület készült az ő terveik nyomán. Egy idő után már olyankor is rájuk bízták az építést, amikor nem ők nyerték meg az épületre kiírt pályázatot. Ezt egyebek között annak köszönhették, hogy minőségi munkát szavatoltak rövid építési idő (kb. másfél év) mellett. 44