Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
m^fúzEUMi Hírlevél m A múzeum restaurátorműhelye közvetlenül a gyűjteményraktár mellett helyezkedik el, s mindkét helyiség közvetlenül a kiállítási térből nyílik. Fontos megjegyezni, hogy a múzeum 11 ezer négyzetméternyi területén megfelelő nagyságú és bővíthető raktárát, kiállítóteret és restaurátorműhelyt alakítottak ki. A raktár, a restaurátorműhely és a kiállítótér egymáshoz való közelsége, átjárhatósága nagyon lényeges a műtárgyvédelem szempontjából, különösen, ha figyelembe vesszük az utóbbi évtizedekben megindult szemléletváltást, amely a megelőző műtárgyvédelem fogalmát állítja a középpontba, vagyis azokra az eljárásokra és tevékenységekre helyezi a hangsúlyt, amelyek a gyűjtemények elkerülhető károsodásának megállítására irányulnak. (A megelőző műtárgyvédelemről bővebben ld.: Néprajzi Értesítő, LXXXII. évf. 2000.) Ennek pedig alapvető és egyik legfontosabb feltétele, hogy a műtárgy minél kevesebb mozgatásnak és környezeti változásnak legyen kitéve. A Tudomány és Technika Múzeumában a restaurálandó műtárgyakat nem kell egyik épületből a másikba, hosszú folyosókon, lépcsőkön keresztül szállítani, mert a tárgyak akár a kiállítótérből, akár a raktárból könnyedén, a fizikai körülmények (hőmérséklet, páratartalom, világítás) megváltoztatása nélkül kerülhetnek a restaurátorműhelybe. A gyűjtemény elhelyezése tehát optimális, felszereltsége pedig megfelel az előírásoknak, vagyis a hőmérséklet, páratartalom, megvilágítás, pormentesség követelményeinek. A négy muzeológiai alapfeladat (gyűjtés, megőrzés, feldolgozás, közreadás) közül a Tudomány és Technika Múzeumában tapasztalataim szerint a közreadásra és a hozzá kapcsolódó közművelődésre, sőt oktatásra helyezik a legnagyobb hangsúlyt. Hatalmas területen négy állandó és két időszaki kiállítást tekinthet meg a látogató. A kiállítási koncepció a tudomány és technika fogalmát tekinti alapgondolatnak. A megjelenítésben az ötletesség, a látványosság és az interaktivitás dominál, a feliratok kétnyelvűek (katalán, spanyol), jól láthatóak és informatívak. A város múltjához és a múzeum történetéhez legszorosabban kapcsolódó kiállítás „A textilgyár" címet viseli. A látogató itt megismerkedhet a textilgyártás teljes folyamatával a gyapjú feldolgozásától, fonallá alakításától kezdve a szövésen és festésen át a szállításra kész termék előállításáig, de képet kap a munkások és az őket foglalkoztató gyártulajdonosok életéről, munkakörülményeiről is. Ezen kívül a kiállítás felhívja a figyelmet arra a nagy változásra, amely a XIX. században az iparosodással következett be, s véget vetett a neolitikum óta fennálló mezőgazdasági termelés kizárólagosságának. A kiállítást különösen hangulatossá és hitelessé teszi, hogy termeiben sétálva valóban az egykori gyár falai között sétálunk. „Az alkotó ember" (Homo Faber) című kiállítás a tudomány és technika fejlődését mutatja be a neolitikumtól kezdve az ipari forradalomig. A vitrinekben kiállított tárgyak és az enteriőrökben megjelenített életképek azt a folyamatot jelenítik meg, ahogyan az ember a legkezdetlegesebb szerszámok feltalálásától a növénytermesztésen és az állatok háziasításán keresztül eljutott a fémek előállításáig, majd az egyre bonyolultabb technológiai újításokig. A tárlat amellett, hogy átfogó képet nyújt az emberiség technológiai fejlődéséről, a témát regionális kontextusba helyezi, vagyis kimerítően foglalkozik Katalónia technikatörténetével. A következő, „Energia" című kiállítás kronologikus sorrendben mutatja be a különböző energiaforrások fejlődését mind technológiai, mind történeti szempontból, elemezve annak gazdasági és társadalmi következményeit. Megtudhatjuk, hogy a különböző korszakokban hogyan fogadták és hogyan hasznosították az új felfedezéseket. Az emberi és állati erőt hogyan váltotta fel a víz és a szél, majd a szén és a gőz, a gáz, a villamos energia, a kőolaj, végül a Nap, mint energiaforrás. A megjelenítés és bemutatás terén kétségkívül ez a tárlat a múzeum legmodernebb és leginteraktívabb kiállítása. A látogatók nemcsak megnézhetik, hanem legtöbbször ki is próbálhatják és megtapasztalhatják a különböző anyagok természetét, a fizikai törvények működését (pl. emelőcsiga, dugattyúk működése, Fourneyron turbina, Faraday kalitka). Ehhez természetesen installációkra, másolatokra, modellekre és audiovizuális technikai berendezésekre van szükség. Az eredeti műtárgyakon és írott forrásokon túl makettek, kísérleti eszközök, videók, interaktív számítógépes programok állnak a látogatók rendelkezésére. Ez az újszerű, modem kiállítás-rendezési eljárás már nem passzív befogadóként tekint a látogatóra, hanem a látogatót tanulni, kérdezni, alternatív lehetőségeket megismerni akaró partnerként kezeli. (Az újszerű, kísérleti szemléletet erősítő muzeológiai koncepcióról bővebben ld.: Fejős Zoltán: Tárgyfordítások. Néprajzi múzeumi tanulmányok. Bp. 2003.) Az energia fogalomkörét tovább bővítve, önálló kiállítás foglalkozik a közlekedés témakörével, mely a kiállítási koncepcióban úgy jelenik meg, mint a tudomány és technika fejlődésének egyik 377
