Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-12-01 / 12. szám

m^fúzEUMi Hírlevél J©

legfontosabb megnyilvánulási formája. A tárlat lényegében egy járműgyűjtemény, mely kerékpárokat, motorokat, autókat, repülőket felvonultatva a közlekedés történetével ismerteti meg a látogatót. A rendezők külön figyelmet szenteltek a vasútnak, amely hatalmas terepasztal és több száz járműmakett segítségével magyarázza a vasút közlekedésben és iparosodásban betöltött fontos szerepét.

Időszaki kiállítást a múzeumban két-három havonta rendeznek. Ezek többnyire a múzeum profiljának megfelelő szűkebb témakört dolgoznak fel (pl. motorkiállítás), de előfordul, hogy a két időszaki kiállítótér közül az egyikben más jellegű kiállítás kerül megjelenítésre (pl. Migráció a XIX. századtól napjainkig)

A múzeum számos önálló kiadvánnyal rendelkezik, melyek túlnyomó része az állandó és időszaki kiállításokhoz kapcsolódik. Az öt állandó kiállítást röviden ismertető leporelló színes, igényesen megszerkesztett, több nyelvű (katalán, spanyol, angol, francia, német) ingyenes kiadvány. A terjedelmesebb (kb. 50 oldalas) kiállításvezető (guía) szintén színes, tartalomjegyzékkel, térképpel és egyéb múzeumra vonatkozó hasznos információkkal (nyitva tartás, belépők, programok, gyarapítási szándék lehetősége, a múzeumhoz tartozó társmúzeumok listája, stb.) ellátott kiadvány, mely a kiállításokat és azok elkülönülő egységeit részletesen, de jól áttekinthetően és rengeteg színes fotóval kiegészítve ismerteti. A múzeum négy állandó kiállítása hatalmas területen helyezkedik el, így a tárlatok elmélyült, minden részletre kiterjedő megfigyelése egyetlen nap alatt nem megvalósítható. A kiállításvezető segítségével azonban könnyedén megtervezhető és kiszámítható a látogatásra szánt idő, hiszen az egyes kiállítási egységek szerepeltetésénél következetesen feltüntetik a megtekintéshez szükséges optimális időtartamot. A kiállításokkal kapcsolatos kiadványokon kívül a múzeum rendszeresen jelentet meg a szűkebb szakmának szóló, Katalónia ipartörténetével foglalkozó kiadványokat is. Ezek közvetlenül a bejárat mellett elhelyezkedő múzeumi boltban vásárolhatók meg. A múzeumi bolt nem mellékesen, az előtér egyik sarkában vagy félreeső termében kapott helyet, hanem központi, könnyen megközelíthető helyen alakították ki, amely üvegfalain keresztül már messziről csalogatja a látogatót. A csábításhoz azonban nem elég egy üvegfal, hanem széles körű, változatos, izgalmas és ízléses portékára van szükség. A Tudomány és Technika Múzeuma boltjában a gyönyörű, színes kiadványok, képeslapok és a kiállításokra, valamint az

épületre emlékeztető apró emléktárgyak mellett számos olyan ötletes ajándékkal találkozunk, amelyeket előszeretettel vásárolnak a látogatók jelentős részét képező gyerekcsoportok. A múzeumot vagy egy-egy látványos, érdekes kiállítási tárgyat ábrázoló különböző méretű kirakok, radírok, ceruzák, jegyzetfüzetek, kulcstartók, stb. csak néhány a széles skálából, s az ötletesség színvonalas, ízléses kivitelezéssel párosul.

A magyarországi múzeumi munka tökéletesítése szempontjából a terrassai múzeum a magas szintű és modern kiállítás-rendezési eljárások mellett a közművelődési feladatok ellátása terén nyújtotta a legtöbb tapasztalatot. AKatalánTudomány ésTechnika Múzeumajól kidolgozott, remek szakembergárdával működtetett közművelődési tevékenységet folytat. A számos kulturális és tudományos program közül számomra az oktatással összefüggő, gyerekeket célzó programok szolgáltak a legtöbb tanulsággal. A múzeum kiállításaiban nem csak alkalmanként, hanem állandó jelleggel, napi rendszerességgel tartanak tanórákat az általános és középiskolás diákok számára. A múzeumban tartott fizikaórákat erre specializálódott fiatalok, általában egyetemisták tartják, ahol a legfőbb cél a szemléltetés és a kísérletezés. Ennél érdekesebb és különlegesebb a 6-10 éves korosztálynak szóló ún. „színházi múzeumlátogatás" (visita teatralizada). Ez tulajdonképpen „A textilgyár'' című kiállítás bemutatása, ahol a vezetést, az ismertetést muzeológusok vagy pedagógusok helyett fiatal hivatásos színészek végzik. Ebből következően óriási szerepet kapnak a teátrális elemek: ajáték, a dramaturgia, a kellékek. A programot vezető két színész (egy férfi és egy nő) a kiállítás különböző egységeinek, témaköreinek megfelelően változtatja szerepét. A férfi pl. elsőként gyárigazgató, aki a kiállítás igazgatói irodát bemutató enteriőrjében korabeli öltözékben ül az íróasztalnál, majd a munkások öltözőjénél pontosságra szólítja fel a szövőnőt alakító, munkásruhát viselő színésznőt. Néhány perc múlva, amíg a szövőnő a gyapjú természetét és fonallá alakításának fortélyait magyarázza el - rendkívül játékosan és meseszerűen - a gyerekeknek, addigra a férfi színészt munkásruhába öltözve már egy másik enteriőrnél találjuk, ahol fülsértő csattogást és zörgést okozva a fonalgombolyító gépet működteti. A színészek előadásmódjában egyszerre van jelen a játékosság, a tréfa, a szigor, a komolyság, és nagymértékben kihasználják a gyerekek szereplési vágyát. A kislányok speciális szoknyát kapnak, a fiúk kötényt és sapkát öltenek magukra. Ezzel egy történet szereplőivé válnak, egy XIX. századi textilgyár világába csöppennek, ahol a színészek segítségével beleélhetik magukat az egykori munkások életébe.

378