Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
©í-^Túzeumi Hírlevél.® Fókusz Mednyánszky László (1852-1919) emlékkiállítás Magyar Nemzeti Galéria 2003. október 14-2004. február 10. Mednyánszky László a századforduló magyar festészetének legtermékenyebb és legtalányosabb alakja. Felvidéki arisztokrata családból származott, de javait elosztogatta, s maga az anyagiakkal mit sem törődött. 3-4000 olajfestményre és több ezer grafikára becsült életművének nagy része külföldön vagy idehaza lappang, vagy magángyűjteményben van. Ennek egyik oka, hogy művei csak addig érdekelték, amíg el nem készültek, s boldog volt, ha modelljei valamelyikén segíthetett velük. Modelljei főként egyszerű parasztlegények, cigányok, kocsisok, katonák, koldusok és a külvárosok „kétes egzisztenciái” voltak, ún. csavargóképeiben azonban Ribera, Millet és Daumier örököseként új műfajt alkotott, monumentális alakos képek sorozatát, melyeken nyoma sincs a korban oly divatos szegényember-festészet hamis részvétének, szentimentalizmusának. Tájképei első ránézésre naturalista, realista tájaknak tűnnek, holott valójában rejtett önportrék, általános érvényre emelt, metafizikai igényű „szimbolista hangulatképek". Portréi és tájai mellett fennmaradtak különös, műfaji értelemben a korban társtalan, a zsáner műfaját „felülíró” képei is. Ezeken a művein az erőszak és a szenvedés ábrázolhatóságával kísérletezett, az elemi erőket, energiákat és szenvedélyeket hol egy ismeretlen képregény kiragadott kockáihoz hasonló akció-jelenetekbe, hol passzív, szenvedő vagy melankolikus figurák emblémáiba sűrítette. Száz és száz ceruzarajz maradt ránk foglyokról, megkínzottakról, sebesültekről és elesettekről -se különös, a legtágabb értelemben vett háborús tematikát Mednyánszky nem a háborúban, hanem a 'fin de siécle' Monarchiabeli ragyogó pompájában kezdte. A Magyar Nemzeti Galéria és a Szlovák Nemzeti Galéria közös kiállítása az első kísérlet ennek a sajátos „zárványéletműnek” az újrafelfedezésére, tekintve, hogy a kedvező történelmi pillanatnak köszönhetően első alkalommal van mód a Szlovákiában és a Magyarországon őrzött életmű-darabok egybeillesztésére. Az életmű közgyűjteményekben őrzött része ugyanis két részre szakadt: a „korai Mednyánszky" Szlovákiában, az „érett Mednyánszky” Magyarországon található. A kiállítás koncepciója ennélfogva kettős célt hordoz: első ízben bemutatni a korai, Magyarországon eddig nem ismert műveket és főművekkel reprezentálni az egész életművet. A kiállítás anyaga magában foglalja a hazai és a szlovákiai vidéki közgyűjtemények legjobb darabjait, így tehát láthatók lesznek alkotások nemcsak Egerből, Pécsről, Győrből, Bajáról, Szolnokról, Kecskemétről, Kaposvárról, Mosonmagyaróvárról stb., hanem a nagyőri, a liptószentmiklósi, a kassai és a besztercebányai gyűjteményekből is. Az életmű bemutatása kronológiai rendben és motivikus összefüggések mentén valósul meg, úgy mint a „folyókanyar-motívum” változásai az időben, „éjszaka-képek”, a melankólia, mint téma és ezzel összefüggésben az üldögélő csavargók, köztük az Ágrólszakadt különböző verziói, „fehér képek” (háborús Mednyánszky László: A kereszt alatt. 1892 körül Olaj, vászon, 34 x 50 cm. MNG Mednyánszky László: Két fej. 1900 körül olaj, vászon, 35,5 x 43,5 cm. DJM 327
