Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-01 / 9. szám
Itt/Most Kortárs Művészeti Intézet Dunaújváros m^fúZEUMI j'/’íRLEVÉLJ© melyeket nem egy eseteben neves képzőművészek terveztek vagy képzőművészeti alkotások felhasználásával jelentek meg. A kiállítás interaktivitását az adja, hogy minden egyes kiállított lemezről részleteket hallgathat a látogató. Csatolt kiállítás: Siklós Péter nemzetközi hírű fotóművész jazz művészekről készült kiállítása Jazz fantáziák címmel. SZEGED Barbárok a római birodalom peremén Sírok, csontok, szarmata emberek a madarasi temetőből (Bács-Kiskun megye) Móra Ferenc Múzeum Szegedi várban 2003. szeptember 5-től Közönségünk megszokhatta, hogy kiállításainkon időről-időre megismerkedhet mára teljesen eltűnt, régi népekkel, melyeknek neve már csak a történeti könyvekben fedezhető fel, és csontjaikat az antropológiai intézetekben, tárgyi kultúrájuk maradványait pedig a múzeumokban őrzik. A mostani bemutatóra egy iráni eredetű, keletről, az egykori dél-orosz sztyeppékról bevándorolt népcsoport, a szarmaták egyetlen temetőjének leletei közül válogattuk ki a tárlókban látható ékszereket, eszközöket, használati tárgyakat. A célunk elsősorban az volt, hogy egykor a mi vidékünkön megtelepedett, és évszázadokig itt élt és temetkezett embereket, családokat mutassuk be, és egyéni sorsukon keresztül adjunk képet egy korszakról, melynek a neve: az Alföld római kora. Ez az az az időszak, melyről oly kevés szó esik ma még a történelem tankönyvekben. Sokak számára úgy tűnhet, mintha szűkebb hazánk földjén, a Tisza-táján soha nem is létezett volna ez a földműveléssel, állattenyésztéssel, fejlett kézműiparral és fejlett ízléssel rendelkező nép, melynek mindennapjairól, történelméről épp az utóbbi időkben egyre többet sikerül megtudnunk. Ötszáz év nagy idő, ha pl. azt nézzük, hogy 1500 és 2000 között milyen események és változások történtek a Kárpát-medencében. Nem volt ez másképp az i. sz. 1 - 5. század között sem: egy világbirodalom virágkora és bukása, népek vándorlása, megtelepedése, királyok és királyságok tündöklése és végleges eltűnése, békés évek és évtizedes háborúk egymásutánja, alkotás és pusztulás egyaránt jellemezte ezt az időszakot is. A római hódítást követően a Dunától nyugatra eső terület fennhatóságuk alá került, majd Pannonia néven provinciává szervezték a rómaiak. A Duna ettől kezdve természetes határként választotta el az Alföldet a Dunántúltól. A közvetlen szomszédságban az 1. sz. közepére már biztosan megjelent a Duna-Tisza közének északi részén az iráni eredetű szarmaták egyik törzse, melyet jazignak neveztek a források. A kiállításon bemutatott, a 2-5. század között ugyanarra a helyre temetkező közösség egykori települése a Lugio-Partiscum közötti úthoz közel élte mindennapjait. (Lugio a mai Dunaszekcső területén helyezkedett el, a forrásokban említett barbár város, Partiscum pedig Szegeddel azonosítható.) Az alföldi szállásterületen feltárt legnagyobb szarmata temető 623 temetkezése egyaránt bemutatja egy korszak embereit, temetkezési szokásait, egykori viseletét, valamint a két provincia közötti kapcsolatokra is 264
