Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-01 / 7-8. szám
©Múzeumi Hírlevél j© A konferenciajelentkezési lapját a Múzeumi Hírlevél szeptemberi számában valamint a konferencia weblapon tesszük közzé: www.ace.hu/mjov-03.html Várjuk múzeumi munkatársak és velük együttműködő informatikai szervezetek/cégek jelentkezését! Egyben tervezzük a 2001-2003 konferencia anyagának közreadását. T. Biró Katalin tbk@ace.hu Fejes Ildikó fejesi@hnm.hu Konferencia beszámolók ITTHON Az URN-ről - Informatikai műhelybeszélgetés Országos Széchényi Könyvtár 2003. június 12. Egy sorozat része volt a fenti megbeszélés, melynek kezdeményezője és házigazdája az Országos Széchényi Könyvtár, amely mindig is előre járt az informatikai alkalmazások területén. Nagyon hasznos és okos beszélgetésnek lehettünk résztvevői ez alkalommal is.- Mi az URN?- Kell-e nekünk - szerzőknek, szerkesztőknek, könyvtárosoknak - URN az ISSN, ISBN számmal jelzett, avagy ezekkel sohasem jelzett, interneten is elérhető műveink számára?- Kinek az érdeke? Valamennyiünké, s nem haszonelvűen, hanem nagyon demokratikusan. Mindezt megismerhetik a http://nbn.oszk.hu oldalon. Idézünk Horváth Ádám bevezetőjéből: Az URL a hálózati forrást a helyével azonosítja. A hálózati források gyakran változtatják a helyüket, így mindenki, aki adatbázisokban, weblapokon hiperhivatkozásokat tárol, tudja, hogy milyen nagy munka a hivatkozások naprakészen tartása. 2002 végén teljessé lett az az internetes „szabványcsalád" (RFC-ék halmaza), amely általános és világméreű megoldást nyújthat ennek a problémának a megoldására. Ez az URN (Universial Resource Name), amely a hálózati forrásokat egy - állandó és világviszonylatban egyedi - névvel azonosítja. Az OSZK szeretné bevezetni az URN használatát Magyarországon. A megbeszélés célja, hogy a leendő felhasználókkal ismertessük meg az OSZK tervezett új szolgáltatásának, az URN-generátornak és -feloldónak a működését, valamint az URN igénylésének és alkalmazásának a szabályait. A megbeszélésén továbbá megismerhetik a szabványcsaládot, és kitekintést adunk az URN jelenlegi felhasználásáról. Harangöntők és harangjátékok 4. Harangtörténeti ankét az Öntödei Múzeumban 2003. június 12-14. A 2003 júniusában rendezett, immár nemzetközi konferencia a hazai és külföldi harangkutatók újabb eredményeit mutatta be. Első alkalommal szerepelt a harangjátékok témaköre az előadások között. Az OMM Öntödei Múzeuma feladatának tekinti a harangöntés tárgyi emlékeinek és dokumentumainak gyűjtését. Ebben dr. Patay Pál segítségére és korábbi gyűjtőmunkájára támaszkodhatunk, amelynek során felmérte Magyarország harangjait. 17.000 darabból álló cédulaanyagot állított össze, ebből múzeumunk számítógépes adatbankot hozott létre, amely a kutatók számára már hozzáférhető. A múzeum 1997 óta rendez harangtörténeti ankétot. Az első alkalommal megnyilvánult érdeklődés nyomán 1999-ben már német résztvevők előadásaira is sor került, míg 2001-ben a 3. ankét - a Seltenhofer család tiszteletére - már sok külföldi érdeklődőt vonzott Sopronba. A most lezajlott 4. ankéton a 109 résztvevő között Finnország, Franciaország, Hollandia, Németország, Románia (Erdély), Spanyolország és Szlovákia neves harangkutatói tartottak előadást, mindevvel jelentős nemzetközi tapasztalatcserét teremtve. Összesen 18 előadás hangzott el, amelyek közül kiemelkedett Szabados György beszámolója a harangjátékról mint egy különös hangszerről. Később a Millenáris Parkban lévő 60 harangból álló harangjátékot Kárászy Szilvia művésznő szólaltatta meg.J. W. Smit (Hollandia) a harangjátékok hibalehetőségeiről, az erdélyi Márton L. (Románia) a harangjátékok károsodásának elemzéséről, Várady J. Magyarország református harangjairól és azok öntőiről beszélt. Külló's I. a Kelet-Felvidék elpusztult református haranjairól szóló előadásával további tájékoztatást adott az olyan emlékekről, amelyek a történelem viharaiban megsemmisültek. A Vaskikelloban lévő harangmúzeumról P. Rönkkő (Finnország) tartott érdekes bemutatót. Különleges volt F. Llop i Bayo (Spanyolország) beszámolója a spanyol hagyományos harangozásról, 232
