Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
©kJTtlZEUMI J^ÍRLEVÉLJ© éremkincs erősen kapcsolódhat a Szabolcs megyében ekkortájt keresztülvonuló kuruc (magyar) és török-tatár segédcsapatokhoz és portyáikhoz. A lelet értékét nemcsak az érmek nagy száma és a ritkaságok növelik, hanem az is, hogy tudomásunk szerint az utóbbi évtizedekben nem került elő ilyen volumenű aranylelet, valamint az is, hogy leletegyüttesben a mai Magyarország területén lOszeres aranyforintok szintén hosszú évtizedekre visszamenőleg sem kerültek elő!! Utoljára érdekeségként: ha a leletben talált többszörös aranyakat (28 db dupla, 1 db 4szeres, 1 db hétszeres és 5 db lOszeres aranyakat) egyes dukátokra átszámítjuk az összeg 342 aranyforintra rúg. Ez a korabeli aranyárfolyamokat figyelembe véve 1 aranyat 5 Ft 50 dénárba számolva a kincs értéke 1539 Ft-ot tett ki. Ezen a pénzen kb 70 szarvasmarhát, vagy közel 70 hordó tokaji bort lehetett volna vásárolni!! Természetesen az általunk választott 4 Ft 50 dénáros árfolyam a 17 század végén már eltérhetett, sőt a hétköznapi forgalomban el is tért ettől, mégis elégendőnek tartottuk érzékeltetni, hogy az „államilag” meghatározott árfolyamon mennyit ért a most előkerült újfehértói pénzlelet. A kislétai éremlelet Ez év elején kapott a múzeum bejelentést arról, hogy Kisléta határában szórványként pénzek kerültek elő. Az idő alkalmatlan volta, illetve az újfehértói lelet prioritása miatt, a kutatást csak májusban kezdtük el. Amikor a lelet kiásását kollégáimmal (Tóbiás János, majd Szikora István) megkezdtük, a földön lévő kultúrnövény (napraforgó) már térdig ért. Az első alkalommal mintegy két órás keresés után sem találtunk semmit, és már a hazajövetelt fontolgattuk, amikor a találó által mutatott területtől lejjebb mentünk, és pár méter megtétele után a földön egy 3 krajcáros érmét találtunk. A kollégám és a találó a két szántóföldet elválasztó mezsgyén haladva jött a kb 15 méter távolságban lévő terület felé. Már majdnem elérték az adott pontot, mikor igen nagy gyakorisággal a föld felszínén további pénzeket találtak... Egy óra alatt 192 db érmet találtunk. A kislétai lelet tipikus 17. századi lelet, és inkább az 1600-as évek végének pénzforgalmát mutatja. Többszöri kutatás során 320 db érmét sikerült találni, amelyből 110 db (34,38%) tallér, 2/3 tallér (guldiner) és 1/3-ad tallér. Van a leletben 3 db aranypénz is, amelyből 1 db magyar, 1 db velencei, 1 db pedig nürnbergi dukát. A tallérok nagy része - egy kivételével - külföldi veret, leginkább a Német-Római-Császárság tartományaiból és városaiból (Porosz Királyság, Szászország, Jülich-Berg, Monfort, Brandenburg, Oldenburg, Mecklenburg, Lübecki Püspökség, Öttingen, Sayn stb.) származnak, de érdekességként találunk spanyol-németalföldi keresztes, és németalföldi oroszlános tallérokat is a leletben. A pénzek többi részét ú.n. váltópénzek alkotják, amelynek legnagyobb részét a Lengyel Királyság pénzei teszik ki, mutatva a lengyel pénzek nagyarányú Magyarországi pénzforgalmát. A lengyel veretek között ritkábbnak számító 30 garasos forintok, 18 garasos ortok, valamint igen nagy számban 6 garasok és poltúrák fordulnak elő. A magyar pénzek előfordulása viszonylag ritka a leletben (összesen 36 db pénz), nagy részüket I. Lipót 15 krajcárosai alkotják. A váltópénzek országok közötti megoszlása is igen változatos, mert a már említett lengyel és magyar pénzek mellett osztrák, cseh, sziléziai és porosz pénzek is előkerültek a földből. A lelet elrejtése vastag falú, vörös korsóban történt, amelynek darabjait sikerült megtalálnunk. Az bizonyos, hogy az edény eltörése már több évvel ezelőtt történhetett, mivel az teljesen széttörött, illetve a pénzek egy 20 méter széles és közel 30 méter hosszú területen voltak szétszóródva. A régebbi korsótörést is bizonyítja az, hogy a helybéliek elmondása szerint a kérdéses földet régebben nemcsak hosszában, hanem keresztben is szántották, ezért érthető, hogy miért találtunk több, mint 10 méterre a lelet centrumától szórványban pénzeket. A lelet kezdő évszámát egy 1533-as porosz garas (Albert) adja, a záró évszám pedig 1692. így a lelet elrejtése legkorábban 1692-ben történhetett meg. Az elrejtés körülményeit pedig a császári csapatok Szabolcs vármegyén történt keresztülvonulása segíthette elő. Ebben az időben folyt ugyanis Erdély azon területeinek visszafoglalása a töröktől (pl. Várad és környéke), amelyeket még 1666-ban foglaltak el. Mivel azonban a lelet összetétele megengedi feltételezhetünk egy későbbi elrejtést a hegyaljai felkelés (1697) körüli időkből is. Itt jegyeznénk meg, hogy a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt a magyar pénzforgalom szintén hasonló összetételt mutatott, bár az 1700 utáni elrejtés teljességgel kizárható. A lelet tudományos értéke igen jelentős, hiszen a pénzek igazolják a korabeli források alapján rekonstruálható Szabolcs megyei, de a Szepesi Kamara fennhatósága alá tartozó területek pénzforgalmát! Egyben ez is különbözteti meg a nagyságrendekkel értékesebb újfehértói lelettől, amely egy hosszú évtizedekig tezaurált vagyon lehetett. 196
