Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
m^fúZEUMI l^ÍRLEVÉLJ© is csak kb. 2-300 mappa volt, s abban a korban a térképgyűjtés sokszor a hétköznapi gyakorlat céljait (pl. a kormányzás és igazgatás megkönnyítését vagy földjogi viták rendezését) szolgálta. A 17-18. század folyamán nagymértékben kibővült a térképkészítés, -kiadás és -kultúra. Ennek következtében egyrészt a legnagyobb magángyűjtemények állománya meghaladta a tízezres darabszámot (s főként a 19. századtól majd ezek képezik a közgyűjtemények alapját), másrészt pedig újabb, kevésbé tehetős társadalmi rétegek (pl. tudósok, egyetemi oktatók) kapcsolódhattak be a gyűjtésbe. A gyűjtemény méretétől és jellegétől függetlenül a gyűjtők közös jellemzője, hogy olyan különleges emberek, akik időt, fáradtságot és pénzt nem kímélve próbáltak valami tartósabbat, a pillanaton túlmutató szellemi többletet fölhalmozni. A most kiállításra került gyűjtemény(rész) tulajdonosa, Szántai Lajos - aki csongrádi származású és 1957-től Franciaországban él - is ilyen tiszteletreméltó értékhalmozó. De nemcsak hazánk egyik legnagyobb élő térképgyűjtője: az elmúlt fél évszázadban a magyar kartográfia-történet kiemelkedő szakértőjévé is vált - legjelentősebb, átfogó munkája az „Atlas Hungarians", mely jórészt saját gyűjteményén alapul. Szántai Lajos - szülőföldjétől távol sem csökkenő - lokálpatriotizmusának köszönhetően a csongrádi Tari László Múzeumban látható térképkiállítás jellegében egyszerre magyar és európai. Témájában nemzeti, hiszen a bemutatásra került mappák kizárólag Magyarország és részeinek 'földabroszait’ mutatják be a 16. század végétől a 19. század elejéig, s nyújtják hazánk átfogó képét a török hódoltság időszakától a reformkorig. (Mindemellett a kiállítás válogatás csupán, az egyes korszakok kartográfusainak térképszerkesztő tevékenységük során gyakran kellett megküzdeniük ismerethiánnyal vagy pontatlan információval.) A bemutatott rézmetszetek alkotói által kifejezett tudás és művészet viszont sokszínűén európai: a németalföldi Ortelius, Mercator, Blaeu, Visscher, de Wités Danckerts mappáit éppúgy megtaláljuk köztük, mint a német Homann, vagy az itáliai Coronelli és a francia Sanson és de l’Isle térképeit, melyek a legmagasabb kartográfiai színvonalat képviselték korukban. Nem hiányzik a kiállításról a magyar szellemi jelenlét sem: elég csak a neves 16. századi magyar humanista Zsámboky (Sambucus) János készítette Magyarország-térkép Ortelius„Theatrum Orbis Terrarum” („A Földkerekség színpada”) című atlaszában megjelent változatára, vagy a 19. század fordulójának egyik legtehetségesebb hazai rézmetszőjének és kartográfusának, Karacs Ferencnek a „Kalocsai érsekség” térképére utalni. A Tari László Múzeumban megrendezésre került „Magyarország és Erdély négy évszázad térképein " című kiállítás tehát ritka, látványos és tartalmas időutazásra invitál minden térképtörténet iránt érdeklődőt. E lehetőségért pedig köszönet illeti Szántai Lajos gyűjtőt, s a bemutató lelkes szervezőit és rendezőit. Sümeghy Zoltán - Dr. Unger János Szegedi Tudományegyetem SZOMBATHELY TEXTILTRIENNÁLÉ Szombathelyi Képtár 2003. június 26. - augusztus 31. A szombathelyi textiles seregszemlék sora a 2002. évi összegző Nagy magyar textilkiállítás után Triennálé formában folytatódik tovább. A triennálé tematikus - ajánlott, de nem kötelező - témája az „Átjáró"-naturális és átvitt értelemben egyaránt. A nemzetközi és hazai mezőny számára 5 kategóriában történt felhívás: Fal - és tértextil, Alkalmazott textil és Szalagok kategóriában a hazai művészek számára, Zászló és Miniatűrtextilek kategóriában nemzetközi az anyag. A kiállítandó művek száma a zsűri döntése után mintegy 220, beleértve a csoportként, sorozatként készített munkákat. A megnyitó 2003. június 26-án de. 11 órakor Sopronban a Festőteremben a 2000. évi textilbiennálé díjazottjainak bemutatkozásával kezdődik, majd du. 16 órakor a Szombathelyi Képtárban folytatódik egy nagy ünnepséggel. Kazinczy János Antal Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely 2003. július 30-ig 189
