Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-05-01 / 5. szám
m_2TúzEUM[ Hírlevél j® SZEGED Úton - útfélen Múzeumi kutatások az M5 autópálya nyomvonalán Móra Ferenc Múzeum 2003. március 21. - 2003. szeptember 30. E kiállítással a jól végzett munka örömteli eredményét szeretnénk megosztani Önökkel, akik közül oly sokan már eddig is folyamatosan kitüntettek bennünket figyelmükkel. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban az autópályával kapcsolatos kutatások három tudományágat érintettek: a Néprajzi, a Régészeti és Természettudományi Osztályok végezték el a nyomvonal környezetének néprajzi, ökológiai és régészeti szempontú vizsgálatát. A kutatómunkát a régészek kezdték az 1990- es években. A Csongrád megyei 48 km hosszú autópálya-nyomvonal 500 méter széles sávjában több mint 100 régészeti lelőhelyet fedeztünk fel. Ebből 61-t veszélyeztetett az út és jelöltük feltárásra. Az 1993-1994 és 1998-2000 között végzett ásatások nagysága meghaladja a 330.000 m2-t, a feltárt régészeti jelenségek száma több mint 6000 volt, az előkerült leletek mennyisége csak tonnákban mérhető és az ásatáson készített fotók, rajzok száma is meghaladja a több tízezret. Egy ilyen nagyságrendű munka számos szakmai eredményt nyújt a régészet számára. Az autópálya nyomvonala kutatószelvényt képez a megye teljes hosszában. Ennek köszönhetően eddig lakatlannak vélt területek lakóit ismerhettük meg, megtudhattuk, mely területek mely időszakban váltak néptelenné, megismerhettük több korszak településszerkezetét, és jelentősen módosíthattuk az egyes népekkel kapcsolatos eddigi ismereteinket is. A régi települések feltárása soha nem látott méreteket öltött. Egy-egy lelőhely, szerencsés esetben akár több száz méter hosszan is beleeshetett a nyomvonalba, így olyan megfigyelésekre nyílt lehetőség, amelyre korábban nem volt példa. A feltárt 61 régészeti lelőhely a legkülönbözőbb korszakokhoz köthető. Többségük az Árpádkorból és a szarmata korból való, de számos réz-, bronz-, vagy avar kori lelőhelyet is feltártunk. Az ásatásokon eddig feltárt közel 10 tonnányi lelet, több tízezernyi fotó és rajz szakmai feldolgozása megkezdődött, de teljes befejezése még hosszú éveket vesz majd igénybe. Célunk, hogy közelebb hozzuk a múltat az érdeklődők számára, hogy megválaszolhassuk a legkézenfekvőbb kérdéseket: kik éltek e tájon évezredekkel ezelőtt, honnan kerültek ide és mi lett a sorsuk? Hogyan, milyen körülmények között éltek, mivel foglalkoztak, voltak-e háziállataik, vagy inkább vadakat ettek, művelték-e a földet, miben laktak, és hogyan öltözködtek? Milyen volt az általános egészségi állapotuk, és milyen betegségekben szenvedtek ők és az állataik? Számos olyan kérdés, amely mindenkiben felmerül, amikor régi korok embereit látja. Kiállításunk néhány felvetett kérdésre is megpróbál választ adni a látogatók számára. Az autópálya tervezett nyomvonalán végzett kutatómunkába a néprajzi osztály munkatársai 1998 tavaszán kapcsolódtak be. Célunk az akkorra már lezajlott kisajátítások által érintett, de még le nem bontott tanyaépületek felmérése, fényképezése, a tanyai életmód dokumentálása volt. Tizenhárom lakótanyáról, illetve közösségi épületről jegyeztünk fel minden, a helyszínen elérhető információt: a lakókkal, tulajdonosokkal készített interjúkon keresztül a méretarányos épületrajzokig, részleteket is megörökítő fényképekig. Az épületek kiválasztásának egyetlen szempontja a belátható időn belül bekövetkező bontás fenyegetése volt, így az összegyűlt adatok meglehetősen tarka képet mutatnak. Munkánk során találkoztunk az elmúlt évtizedek változásai által alig érintett, népi építészeti ritkaságnak számító, sz-155
