Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-05-01 / 5. szám
mJTúzEUMi Hírlevél abadkéményes épülettel és a napjaink kínálta korszerű eszközökkel felszerelt tanyai háztartással; intenzíven fejlődő, piacra termelő fóliázó családi üzemmel és önellátásra korlátozott, elöregedő gazdaságokkal egyaránt. Valamennyi megismert tanya közös vonása: a megépülő út gyökeresen megváltoztatja az itt lakók életét. Van, aki végleg a közeli faluba költözik, van, aki száz méterrel odébb épített új tanyát magának, van, akinek a kertje sarkában fog dübörögni az autóáradat és van, aki kilométereket kerékpározik majd, ha az egyébként pár száz méterre fekvő földjére, netán boltba igyekszik. Az autópálya építése miatt szükségessé vált kisajátítások szinte minden családot másképpen érintettek. A felmérések során lehetőségünk nyílt a múzeum néprajzi gyűjteményének gyarapítására is. A gyűjtött tárgyak közül ritkaságnak számít a századforduló táján használt, padlásról előkerült fűző, a változatos formákat mutató, félszáz kocsmai szódásüveg, a tanyai ezermesterek ötletességét dicsérő, biciklikerekekre szerelt permetező. A tárgyak mellett a tanyai telkekről, épületekről készült méretarányos rajzok és a pillanatnyi képet megörökítő fényképek is a gyűjteményt gazdagítják. Az ún. Lippai-sarok egykori csárdaépületéről, a röszkei határban azóta lebontott Fúrús-kocsmáról és a lakótanyákról készült dokumentumok nem csak népi építészeti szempontból értékesek, de vidékünk 20. század végére jellemző tanyai életmódjának jelzői is. A szatymazi határ egyik tanyájában bukkantunk olyan falfestésre, amely érintetlenül őrizte a századforduló lakáskultúrájának hagyományait. Találkoztunk a vidék jellegzetes építőanyagára, a réti mészkőre alapozott építményekkel, a gazdasági épületek változatos formáival, és megilletődötten hallgattuk az emlékezést a régi kocsma történetéről, melynek báltermében az utolsó lakodalom megfakult papírdíszei tanúskodtak a közösség életében játszott egykori központi szerepéről. A Múzeum Természettudományi Osztálya 1998-2000 között végezte el az M5 autópálya nyomvonalának florisztikai és ökofaunisztikai alapfelmérését. Munkánk során a szántóföldi kultúrák állat- és növényvilága nem vizsgáltuk, hiszen ezekre az eleve külső szabályozású közösségekre hat legkevésbé az autópálya létesítése. Az önszabályozásra képes természetes és természetközeli élőhelyek esetében merőben más a helyzet. A nyomvonal mellett elsősorban a különféle tavak, vízállások, vízparti társulások és gyepek tartoznak ebbe a kategóriába. Esetenként az őshonos (primer) és némi megszorítással a betelepült (szekunder) fás vegetáció is ide sorolható. Amennyiben az adott élőhelyek túlnyúltak a 200 méteres nyomsávon, úgy a teljes biotópot vizsgáltuk. A kiskundorozsmai szikes medence-komplex esetében az autópálya megépítésével az izoláció teljesebbé válik, ami megváltoztatja a jelenleg még működőképes biotópok élővilágát. A florisztikai felméréseink a teljes vegetációs periódust felölelték. Tevékenységünk a domináns társulások vizsgálatára, továbbá a védett növények populációinak feltérképezésére korlátozódott. Az általunk kutatott területeken számos növénytársulást találtuk, többek között fűzlápot, fűzligetet, nádast gyékényest, tavi kákást, kékperjés láprétet, szikikáka mocsarat, hernyópázsitot, vakszik növényzetet, ürmös szikespusztát, cickafarkos szikespusztát, sziki sásrétet, zsázsás mézpázsitot, sziki szittyórétet, ecsetpázsitos mocsárrétet, fehértippanos mocsárrétet, kékperjés láprétet és zsályás-legyezőfüves sztyepprétet. A nyomvonal mentén 14 védett és 1 fokozottan védett növényfaj él. Ez utóbbi a pókbangó, melyre Kiskundorozsma-Hosszúháton bukkantunk. Védett fajok: érdes csüdfű, gyíkpohár, erdélyi útifű, kisfészkű ászát, homoki bakszakáll, homoki kikerics, epergyöngyike, fátyolos nőszirom, mocsári kosbor, poloskaszagú kosbor, hússzínű ujjaskosbor, őszi füzértekercs, konkoly, tarka sáfrány és budai imola. A Kiskundorozsma környéki szikesek természeti értékei országos viszonylatban is egyedülálló jelentőségűek. A tarka sáfrány itt felfedezett állományának tőszáma alapján ez a vidék bízvást tekinthető a máshol meglehetősen ritka növény első számú hazai génbankjának. Herpetológiai felméréseink szerint a térség kétéltűfaunája az alábbi fajokból áll: dunai gőte, pettyes gőte, vöröshasú unka, zöld varangy, barna ásóbéka, zöld levelibéka, kecske- és tavi béka, kis tavi béka A hüllők közül a fürge- és a zöldgyík, valamint a vízisikló és a mocsári teknős került elő. Az M5 autópálya nyomvonala madárvonulások útvonalába esik, így az itteni szikes kismedencék fontos pihenő és erőgyűjtő helyeknek tekinthetők. Csapadékos esztendőkben a vadvízzel elárasztott semlyékesek a nagy- és a kiskócsagok, a szürke gémek, a bakcsók, továbbá a kanalasgémek számára létfontosságú táplálkozó területek. Amikor a Tisza magasabb zöldárja miatt a parti fecskék kiszorulnak a folyó menti költőhelyeikről, tömegesen jelennek meg a környék minden fészkelésre alkalmasnak látszó agyag, vagy agyagoshomok falánál. Mindhárom általunk vizsgált évben, 156
